I. évfolyam 6-7. szám

Az írásmagyarázat egyszerű lépéseiről szóló tanulmányunkat most egy levélrészlet vizsgálatával folytatjuk (Kol 2, 8-23). Vizsgáljuk meg a levél hátterét, és az idézett szöveg környezetét! Mivel nincsenek külső forrásaink ehhez kénytelenek vagyunk egy olyan módszerhez folyamodni, ami egyszerre nélkülözhetetlen és problematikus. Ezt a módszert tükörolvasásnak nevezzük, és az a lényege, hogy a levélben elhangzó érvekből, mint egy tükörből próbálunk visszakövetkeztetni az eredeti problémára. Mivel fennáll a hibás következtetés veszélye, ezzel a módszerrel mindig óvatosan kell bánnunk.

Foglaljuk össze azt, amit a tükörolvasás módszerét használva megtudhatunk napjaink egyik megbízható evangéliumi keresztény szerzőpárosától: Pál Krisztus mindenható voltát hangsúlyozza (Kol 1,15-19), tehát a tévtanítók feltehetőleg lebecsülték Krisztus jelentőségét.

Pál bölcselkedésről és üres megtévesztésről beszél (Kol 2,8), feltehető, hogy ez alatt a spiritualizálás bizonyos formáit érti, amihez „a test sanyargatása” (Kol 2,23), és a „teljesség” (Kol 1,19) keresése társult. Találunk egy homályos utalást „a világ elemeire”, ami a szellemek imádására utalhat. Ezek a kifejezések arra engednek következtetni, hogy Kolosséban misztikus spiritualizáló irányzat ütötte fel a fejét.

Vannak azonban olyan utalások is a levélben, amelyek zsidó hátérre vonatkoznak. A hamis tanítók szorgalmazzák a körülmetélkedést (Kol 2,11; 3,11), „emberek hagyományait” (Kol 2,8) követik, ami szintén zsidó tradíciókra utalhat. A zsidók nem imádták az angyalokat, de sokat foglalkoztak az angyali lényekkel, ezért „az angyalok tisztelete” (Kol 2,18) is lehet zsidó vonás. Függetlenül attól, hogy a heti nyugalomnapra, vagy azokra a teljes munkaszünettel járó ünnepekre vonatkoztatjuk a szombat szót, amit a zsidók évenként ünnepeltek, a szombat, az ünnep és az újhold említése szintén judaista vonás.

Az étkezési szokásokra való utalás lehet hellenista és judaista vonás is, mert számos vallásban vannak különleges étkezési szokások.[1]

Megfigyeléseinket összegezve megállapíthatjuk, hogy a kolossébeli gyülekezet tagjait megzavaró hamis tanítók összekeverték a görög bölcseletet a judaista vallás és az evangélium bizonyos elemeivel Ez lehetett a háttér. Milyen pásztori cél lebegett Pál előtt? Meg akarta erősíteni a gyülekezeti tagok Krisztussal való közösségét: „Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne. Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb” (Kol 2,6-7). Ugyanakkor meg akarta óvni őket a spiritualizmustól.

SZÖVEGOLVASÁS

Az elmondottak hátterén olvassuk el az apostol szavait, a Magyarázatos Károli Biblia, valamint az Andrews Study Bible lábjegyzeteiből vett kiemelésekkel együtt!

„8. Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint,[2] és nem a Krisztus szerint való: 9. Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége[3] testileg, 10. És ti Ő benne vagytok beteljesedve,[4] aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak; 11. Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök testét a Krisztus körülmetélésében;[5] 12. Eltemettetvén Ő vele együtt a keresztségben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból. 13. És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket, 14. Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást,[6] amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára; 15. Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban.[7]

16. Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában;[8] 17. Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság Krisztusé. 18. Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, amelyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével, 19. És nem ragaszkodván a Főhöz, Akitől az egész test, a kapcsolatok és kötelek által segedelmet vévén és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel.

20. Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel: 21. Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd.[9] 22. (Amik mind a velük való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint? 23. Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta istentiszteletben és alázatoskodásban és a test gyötrésében; de nincs bennük semmi becsülni való, mivelhogy a test hízlalására valók” (Kol 2, 8-23)

IRODALMI MŰFAJ

A Biblia nem egy könyv, hanem egy könyvtár. Ebben a könyvtárban különböző irodalmi műfajhoz tartozó kötetek vannak: elbeszélés, törtvény, vers, ének, példabeszéd, stb. Ha meg tudjuk ítélni, hogy egy adott szöveg milyen irodalmi műfajhoz tartozik, és megismertük e műfaj jellegzetességeit, máris nagy lépést tettünk a szöveg megértése felé.[10]

Az irodalmi műfajok megismerése a bibliaolvasó általános bibliai műveltségének része, ezért itt le kell szűkítenem a kérdést a kiválasztott szakasszal összefüggő műfaji kérdésekre. Ez a szakasz egy levélrészlet, tehát azokat az alapelveket kell alkalmaznunk, amelyek az újszövetségi levelekre érvényesek. Az Újszövetségben háromféle levelet találunk: magánleveleket (Filemon, János második és harmadik levele), nyilvános felolvasásra szánt leveleket, és levélszerű értekezéseket (Zsidókhoz írt levél).

A Kolossébeliekhez írt levél – a legtöbb újszövetségi levélhez hasonlóan – a második kategóriába tartozik. E levelek olyan konkrét lelki kérdésekkel foglalkoznak, amelyek kihívást jelentettek a levél első olvasói számára, ugyanakkor olyan irányelveket mondanak ki, melyek túlmutatnak az első olvasók körén. Ezért a levelek magyarázatánál két dologra kell figyelnünk: (1) milyen konkrét lelki üzenete volt a szövegnek az első olvasók helyzetében – ez esetben a kolossébeli gyülekezetben. (2) Milyen alapelveket ismerünk fel a szakaszban, ami érvényes lehet a huszonegyedik században is.

Ezekre a kérdésekre akkor adhatunk hiteles választ, ha – ahogy eddig tettük – figyelembe vesszük a kijelentések mögötti helyzetet, és megfigyeljük az apostol érvelésének logikai felépítését. Az érvelés belső logikáját igyekszünk tehát megragadni és követni. Eközben ne feledkezzünk el arról, hogy a levélen belül lehetnek egyéb műfaji alcsoportok is: himnuszok, hitvallások, példabeszédek, apokaliptikus látomások. Ha ilyen szövegrészhez jutunk, azokat a szabályokat követjük, amelyek e műfajokra vonatkoznak.

Mit tudunk eddig? Láttuk, hogy a Kolossébeli gyülekezethez írt levél abból a felismerésből született, hogy egyes hamis tanítók olyan lelki irányzatokat honosítanak meg a gyülekezetben, ami felhígítja a gyülekezeti tagok krisztusközpontú kegyességét. Ezért Pál arra törekedett, hogy megerősítse a testvéreknek azt a hitét, hogy Krisztusban van a teljesség, és aki – Krisztus mellett – még a világ elmeit, az angyalokat és más teremtett lényeket is vallási tiszteletben részesít, az ettől nem kiteljesedik a kegyességben, nem lesz gazdagabb, hanem – éppen ellenkezőleg – megszegényíti keresztény hitét.

Ezeket a gondolatokat fejtegeti Pál a levélben, ami nem csupán személyes tanács, hanem olyan apostoli tanítás, amit változó körülmények között, de minden helyzetben komolyan kell vennünk. Ezért ki kell hámoznunk az ott és akkor elmondottakból azt, amit itt és most is alkalmazni akarunk.

A SZÖVEG SZERKEZETE

Elérkezett az az idő, amikor már csak a többször elolvasott szövegrészre összpontosítjuk figyelmünket. Ezt a folyamatot azzal kezdjük, hogy vázlatot készítünk a szövegről. Mivel az apostol érvelését akarjuk megérteni, szét kell választanunk az állításokat, valamint az egyes állítások alátámasztására szolgáló érveléseket. Szembetűnő, hogy Pál három figyelmeztető mondatot fogalmaz meg, amit pozitív és negatív érvekkel is megtámogat:

1. Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket:

  1. olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik.
    1. Mert benne lakik az istenség egész teljessége testileg, és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez,
    1. mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak.
    1. Benne vagytok körülmetélve is, de nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem a Krisztus szerinti körülmetéléssel, a bűn testének levetése által. A keresztségben vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül.  És titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és bűnös valótok körülmetéletlenségében, ővele együtt életre keltett megbocsátva nekünk minden vétkünket.
    1. Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára.
    1. Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk. 

2. Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miat:

Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság.

3. Ne vegye el tőletek a versenydíjat az,

  1. aki alázatoskodásban és angyalok iránti tiszteletben tetszeleg, látomásaival foglalkozik, saját bölcsességétől ok nélkül felfuvalkodik,
  2.  de nem ragaszkodik a Főhöz:
  3. pedig Ő tartja össze az egész testet inak és ízületek segítségével, és az őáltala növekszik Isten szerinti növekedéssel.

NYELVTANI VIZSGÁLAT

A szöveg strukturális, retorikai elemzése után áttérhetünk a nyelvtani elemzésre. Egyáltalán nem mindegy, hogy a szerző kérdez, állít, netalán tilt, vagy felszólít. Nem mindegy, hogy a múltról, a jelenről, vagy a jövőről állapít meg valamit. A kiválasztott alapszövegben feltűnően sok felszólító mód és tilalom van: „rabul ne ejtsen titeket”, „ne ítéljen titeket”, „ne vegye el tőletek”. Ez azt mutatja, hogy a szövegben igen erőteljes pásztori hangnem érvényesül: az apostol szinte kétségbeesett erőfeszítéseket tesz, hogy megóvja a gyülekezeti tagokat a hamis tanítók befolyásától. Nem lagymatag, hanem dinamikus szöveggel van dolgunk, és ezt a nyelvtani szerkezetek jól érzékeltetik.

KIFEJEZÉSEK VIZSGÁLATA

Ötödik lépésben készítünk felsorolást azokról a szavakról és kifejezésekről, amelyek a szöveg üzenete szempontjából különösen jelentőségteljesek. Ha e szavak előttünk vannak, induljunk el, és vizsgáljuk meg őket alaposan.

Vizsgálódásunkat azzal kezdjük, hogy kigyűjtjük azokat a bibliaszövegeket, ahol a kiválasztott szavak és kifejezések előfordulnak. Ha ez megvan, megvizsgáljuk, milyen összefüggésben és milyen értelemmel szerepelnek e kifejezések abban a könyvben, ahonnan az alapszöveget kiemeltük – ez esetben a Kolossébeliekhez írt levélben. Megvizsgáljuk, hogy Pál hogyan használja e szavakat a többi levelében, végül kiterjesztjük vizsgálódásunkat az Újszövetségre és az egész Szentírásra.

Miután megfigyeltük, hogyan használja a szerző és más bibliai szerzők a kiválasztott szavakat és kifejezéseket, megnézhetjük a szó jelentését a bibliai szótárban. Bármily nagy kísértést érzünk rá, ne nyúljunk azonnal a szótár után, mert a szótárak gyakran több jelentést sorolnak fel, de ebből csak egy felel meg a szerző mondanivalójának, és nekünk azt az egyet kell megtalálnunk ahhoz, hogy a szövegben rejlő üzenetet megértsük.

Melyek a kiválasztott szakasz kulcsfontosságú kifejezései? Mindenképpen utána kell járnunk, hogy mi a „bölcselkedés”, mit jelentenek „a világ elemei”, mi a „teljesség”, kik „a fejedelemségek és hatalmasságok”, mi az „adóslevél”, mik „az eljövendő Krisztus árnyékai”?

A „bölcselkedés”, görögül filozófia a bölcsesség szeretését és keresését jelenti, de a szónak itt semmi köze a filozófiához, mint a világ megértésére irányuló tudományhoz. Pál apostol nem Platónnal és Arisztotelésszel szállt vitába, hanem azokkal a vallási irányzatokkal, amelyek a magasabb rendű tudásra hivatkozva igyekeztek követőket toborozni.  E vallási alapú bölcselkedés egyik ismert formája volt a gnoszticizmus, ami a szó legtágabb értelmében olyan kegyességi mozgalom volt, ami az üdvösséget nem a Jézus Krisztusba vetett hitből, hanem az isteni titkok ismeretétől várta.[11]

A „világ elemei” kifejezés a levél magyarázatának legvitatottabb pontja. Pál a Galáciabeliekhez írt levélben kétszer használja: „amikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vetve szolgaságra”, „hogyan térhettek vissza ismét az erőtlen és szegény elemekhez, és hogyan akartok újból szolgájukká lenni” (Gal 4,3,9)? A zsidókhoz írt levél a keresztény tanítások alapelemeit érti alatta: „arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki az Isten beszédeinek alapelemeire” (Zsid 5,12). Péter pedig a teremtett világ alkotóelemeit látja benne, melyek „égve felbomlanak”, illetve „megolvadnak” (2Pét 3,10,12). Itt a Kolossébeliekhez írt levélben olyan emberi tanításokat jelentenek, ami nélkülözi a mennyei jóváhagyást (Kol 2,8). Pál azt mondja, hogy amikor megtértünk, és elfogadtuk Jézus Krisztust, meghaltunk a világ elemei számára, ezért ne vessük alá magunkat olyan kötöttségeknek, melyek csak az e világ szerint élőkre kötelezőek (Kol 2,20). Olyan hitrendszert kell látnunk a világ elemei mögött, amit akkor követtünk, amikor még nem ismertük Jézus Krisztust és az evangéliumot. A zsidók esetében ez a törvényt, a görögöknél a pogány vallásokat jelentette.

Érdemes meggondolni azt, amit Cserháti Sándor írt a világ elemeiről: „feltételezhetjük, hogy a négy, illetve öt őselemről, a földről, vízről, tűzről, levegőről és a legnemesebb elemről, az éterről, mint a kozmosz alkotóelemeiről volt szó. Ősi filozófiai hagyományok szerint a világ és az ember sorsa attól függ, hogy az öt elem közül melyik kerül túlsúlyba. Ha nem is tudunk arról, hogy az ókorban az elemeket istenként tisztelték volna, mégis olyan adottságokat kell bennük látnunk, amelyek a világot és az embert függő helyzetben tartották. Ezért bizonyos rendszabályokat is alkalmazni kellett, nehogy az elemek ártó hatása érvényesülhessen.”[12]

A „teljesség” szó, és annak igei formája a „beteljesedni” többször olvasható az újszövetségi iratokban (Efez 1,10,23;3,19;4,13) . Itt a Kolossébeliekhez írt levélben kettős értelme van: a hamis tanítók szerint a teljesség az az állapot, amikor a lélek isteni ismeretek birtokába jut, és megszabadul minden földi kötöttségtől. Ezért ők a teljességet úgy értelmezték, hogy Krisztuson felül szükségünk van arra, hogy az isteni tikokat kutatva, valamint a világ elemeit tisztelve, de nem utolsó sorban meghatározott étkezési szokásokat követve mindenki eljusson a magasabb rendű spiritualitásra. Pál elutasította a teljesség olyan értelmezését, ami megtagadta Krisztus kizárólagosságát, és azt hangsúlyozta, hogy Krisztusban van a teljesség, és mi is csupán Krisztus által nyerhetjük ezt el, ami Krisztuson kívül van, az nem teljesebbé, hanem szegényesebbé teszi lelkiségünket.

A „fejedelemségek és hatalmasságok” kifejezés az újszövetségi kor hitvilágában olyan égi lényekre – gyakran ártó szellemekre – vonatkozik, akiknek befolyása van az emberek sorsára. A hamis tanítók úgy gondolták, hogy tisztelni kell e fejedelemségeket és hatalmasságokat, hogy az ember elnyerje jóindulatukat, és elkerülje ártó szándékukat. Nem tudjuk pontosan, hogy a hamis tanítók is azonosították ezeket a lényeket az angyalokkal, vagy ezt csupán Pál tette meg, egy biztos azonban, hogy Pál felfogása szerint a kifejezés Sátánra és angyalaira utal, akiket Jézus Krisztus legyőzött (Kol 2,15). A fejedelemségek és a hatalmasságok kedvének keresése helyett – mondja az apostol – inkább meneküljünk Krisztus szárnyai alá (Vö.: 1Pét 3, 21-22).

Az „adóslevél” kapcsán szeretném idézni Cserháti Sándor rövid összegzését: „Vétkeink bűnös adóságát Jézus rótta le, amikor vállalta a kereszthalált. Ezért mutatja be Pál úgy a kereszt eseményeit, mintha bírósági tárgyaláson vennénk részt. Adósság ügyében idéztek bennünket a bíró elé; kezében ott van az adóslevél, ami ellenünk szól. Az adósság vétkeinkből tevődött össze, s kötelez minket arra, hogy a világ elemeinek szolgáljunk és a világ elemeinek törvényei szerint megtartsunk bizonyos előírásokat. De ezt az adóslevelet a bíró érvénytelenítette, felszegezte azt a keresztfára. Az átszúrt adóslevél már nem érvényes. Nem vádolhat már bennünket, vétkes tartozásunk nem akadály többé, szabad az út Istenhez. Így lesz a bűnbocsánat kulcs a világhoz, a kozmoszhoz is. „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?!” (Rm 8,31). Immár nem kell a kozmoszt, a természetet, az anyagot börtönnek tekintenünk, hanem élhetünk benne, mint Istentől kapott otthonban, szolgálatunk munkahelyén, Krisztus áldott uralma alatt.”[13]

Az „árnyék” és a „valóság” szembeállítása kapcsán szólni kell arról, hogy miként kezeli Pál az evés, ivás, újhold, ünnep, valamint a szombatok (többes szám) dolgát. A hamis tanítók nemcsak olyan szokásokat vezettek be, melyeknek csupán pogány gyökerük volt, hanem – a vallási egyveleg (szinkretizmus) jellegéből adódóan átvettek olyan ószövetségi ceremóniákat is, melyek a maguk idejében fontos szerepet játszottak a megváltás történetében. Ezek a ceremóniák azonban elvesztették jelentőségüket akkor, amikor megjelent a „valóság”, aki a Krisztus. Ő az igazi étel és ital (1Kor 10, 3-4; 11,23-26; Jn 6,35), az igazi húsvéti Bárány (1Kor 5,7). Krisztus az igazi nyugalom (Mt 11,28). Pál tehát itt nem pogány szokásokat állít szembe az evangéliummal, hanem olyan – a múltban érvényes – ószövetségi szertartásokat, melyek Krisztusra mutattak, de Krisztus eljövetelével elvesztették jelentőségüket. A szombatok szó többes száma arra utal, hogy Pál itt azokról az évenként megtartott zsidó ünnepekről beszél, melyekhez teljes munkaszünet társult.

A munkának ebben a fázisában arra törekszünk, hogy minél alaposabban megértsük, hogy miről van szó a szövegben.

AZ ÜZENET

Miután túljutottunk a szöveg vizsgálatán, hozzáláthatunk a szakaszban lévő üzenet összegzéséhez. Miről szól ez a szakasz? Arról, hogy az ember ne menjen vissza a csapdába, amelyikből Jézus Krisztus már egyszer kiszabadította (Kol 2,4). A bűn miatt e világ fejedelmének rabjai voltunk (Kol 2,12-13), de Jézus Krisztus diadalt aratott Sátán és gonosz angyalai fölött, bennünket pedig részesített feltámadásának gyümölcseiből (Kol 2,14-15). Amikor elfogadtuk Krisztust, és közösségre léptünk vele, részesültünk az Ő teljességéből, és kiszabadultunk e világ elemeinek fogságából (Kol 2,9-10).

Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk (vö.: Rm 8,31)?  Ha Isten az Ő családjába fogadott bennünket, akkor ne rémüljünk meg azoktól, akik olyan dolgok miatt akarnak ítélkezni felettünk, melyek úgy viszonyulnak megváltozott helyzetünkhöz, mint árnyék a valósághoz (Kol 2,16-17).

Krisztus már megszerezte nekünk a győzelmi koszorút. Vigyázzunk rá, és senkinek ne engedjük meg, hogy elvegye tőlünk azt (Kol 2,18-19). Ragaszkodjunk Krisztushoz, mert Ő tarja össze a gyülekezetet, és Ő gondoskodik arról, hogy növekedhessünk Isten szerinti növekedéssel (Kol 2,18-19). Azok az emberi rendelések, amivel a tévtanítók megpróbálják kiegészíteni és teljesebbé tenni Krisztusba vetett hitünket, üresek és értelmetlenek, sőt veszélyesek, mert felfuvalkodottakká tehetnek bennünket (Kol 2,20-23).

Vegyünk kezünkbe néhány kommentárt, és ellenőrizzük le, hogy vajon jól értettük-e a szöveget. Mivel nem tudom, ki milyen idegen nyelvet beszél, megelégszem itt a magyar kommentárokra tett utalásokkal. Cserháti Sándor, evangélikus írásmagyarázó 1978-ban írt kommentárt a Kolossébeliekhez és a Filemonhoz írt levélhez. Nyomtatásban nem kapható már ez a kommentár, de megtalálható a Magyarországi Evangélikus Egyház honlapján: http://medk.lutheran.hu/cserhati_sandor_kolosse_1978.pdf.

A szerző szerint a Kolossébeliekhez írt levél úgy mutatja be Jézus Krisztust, mint akinek az egész világmindenségre kiterjedő, kozmikus hatalma van. Az általunk kiválasztott szakaszt ezen a címen tárgyalja: „A tévtanítás és Krisztus kozmikus uralma” (Kol 2,6-23), és az apostol előrebocsátott intelmének (Kol 2,6-7) bemutatása után három részre osztja.  Krisztus Úr az elemek felett (Kol 2,8-15), sorsunk az Ő kezében van, és Ő örök életünk alapja is, hiszen nála van bűneink bocsánata és Ő győzte le a gonosz erőket. Krisztus az istentiszteleti élet ura (Kol 2,16-19), végül Krisztus életfolytatásunk ura (Kol 2,20-23).

Egy külföldi evangéliumi keresztény szerző, R. C. Lucas kommentárja „A Biblia ma” sorozatban jelent meg, és ma is kapható a Harmat Kiadónál. Ez a szerző is hasonló felosztásban dolgozza fel a levelet, mint Cserháti Sándor: bemutatja az előrehaladás lehetőségét Krisztusban (Kol 2,6-7), elmondja, hogy nincs visszatérés a rabszolgaságba (Kol 2,8-15), szól az árnyékról és a valóságról (Kol 2,16-17), a hit megrablóiról (Kol 2,18-19) és felteszi a kérdést: „Miért terhelitek magatokat?” (Kol 2,20-23).

A KAPCSOLÓDÁSI PONT

Eddig a bibliai szöveggel voltunk elfoglalva, most eljött az ideje, hogy – miközben egyik szemünket változatlanul a szövegen tartjuk – másik szemünket a gyülekezetre fordítsuk, és feltegyük a kérdést: mi az, ami a kiválasztott szakasz üzenetéből különösen jelentős és időszerű azok számára, akiknek prédikálni fogok? Az írásmagyarázatnak el kell vezetnie a gyakorlati alkalmazásig, különben egész eddig végzett munkánk haszontalannak bizonyul. El kell jutnunk Isten ismeretén túl az Isten Szava iránti engedelmességre.

A gyakorlati alkalmazáshoz vezető úton össze kell vetnünk mai helyzetünket a levél eredeti olvasóinak helyzetével, és fel kell fedeznünk, hogy milyen hasonlóságok vannak a kettő között. Pál apostolnak a Kolossébeliekhez írt levele olyan kérdésekkel foglalkozik, melyek napjainkban újra időszerűekké lettek: van-e olyan mélyebb kegyesség és lelkibb vallásosság, mely felülmúlná a Krisztusba vetett hitet? A Kolosséban élő keresztényeknek is szembesülniük kellett ezzel a kérdéssel, és így azok a pásztori tanácsok, melyeket az apostol nekik adott, nekünk is segíthetnek.

A kolosséi filozófia elemei újjáéledtek napjainkban: a misztikus élmények utáni vágy, s az egyre mélyebb lelki élmények utáni sóvárgás sokakat tart hatalmában. Sokan keresik a mélyebb lelki élményeket, és eközben olyan utakra tévedhetnek, melyek elvonják őket Jézus Krisztustól, és elrabolják tőlük azt a kincset, amit Jézustól kaptak.

Irodalom:

  1. Békési Andor: A kolossébeliekhez írt levél magyarázata. A Szentírás magyarázata, Jubileumi kommentár, 1. kiadás, Budapest, 1974, 3. kötet, 268-275. p.
  2. Cserháti Sándor: A Kolossébeliekhez és a Filemonhoz írt levél, Evangélikus Sajtóosztály, Budapest, 1978, 223 p.
  3. Szathmáry Sándor: A Kolossébeliekhez írt levél magyarázata, A Szentírás magyarázata, Jubileumi kommentár, 2. kiadás, Budapest, 1998, 3. kötet, 325-335. p.
  4. Geréb Zsolt: A kolosséiakhoz és a Filemonhoz írt levél magyarázata, Erdélyi Református Egyházkerület, Kolozsvár, 2010,272 p.
  5. Kálvin János: A Galata, az Efézusi, a Filippi, a Kolosséi és a Thesszalonikai levelek magyarázata, Kálvin Kiadó, Budapest, 2016, 2. kötet, 97-176. p.

BIBLIAI SEGÉDKÖNYVEK 2.

Bibliai kézikönyv: A bibliai kézikönyvek olyan háttérismereteket tartalmaznak, ami elősegíti a bibliai szöveg megértését. Magyarul egyetlen egy ilyen könyv van a piacon: Pat és David Alexander „Scolar Kézikönyv a Bibliához” Scolar Kiadó, Budapest, 2018, 815 p. című színes képekkel és térképekkel illusztrált kiadványa. A mű angol kiadása, „The Lion Handbook to the Bible” középiskolát végzett embereknek készült, tehát viszonylag egyszerű, olvasmányos és érdekes. Nem véletlen, hogy eddig hárommillió példányban adták ki. Nem olcsó kiadvány, de nélkülözhetetlen mindazoknak, akik nem szakteológusként szeretnék alaposabban megismerni a Bibliát.

Angol nyelven ugyanez a kiadó adta ki a „Lion Bibliai enciklopédia” című könyvet. A könyv magyar kiadása a Magyar Könyvklub Kiadó gondozásában jelent meg, Budapest, 1997, 352 p. A könyv bemutatja a bibliai földet, a kor régészetét, vallástörténetét, a bibliai ember családi életét, munkáját, társadalmi életét, Izrael szomszédos népeit, és közöl egy történelmi atlaszt a Bibliához. A könyv alfabetikus sorrendben ismerteti a legfontosabb bibliai fogalmakat, személyeket és helyneveket. E két könyvből viszonylag teljes képet kapunk a bibliai könyvek hátteréről.

Meg kell még említeni a Pecsuk Ottó szerkesztésében megjelent „Bibliaiismereti kézikönyv”, Kálvin Kiadó, Budapest, 2004, 675 p. című könyvet, amiben irodalomtörténeti bevezetést találunk a Biblia összes könyvéhez. A szerzők különböző teológiai irányzatokat képviselnek, és az egyes cikkek között színvonalbeli különbségek is vannak, de ez egy értékes munka. Minden bibliai könyvről találunk benne egy rövid magyar nyelvű irodalomjegyzéket, ami segítheti az olvasót a további kutatásban.

Bibliai atlasz: A bibliai atlasz segítségével el tudjuk helyezni a bibliai eseményeket a közel-keleti térképen, ami szintén hozzájárul a bibliai történetek megértéséhez. Négy bibliai atlasz jelent meg magyarul, de csak kettőt lehet kapni a piacon. A Magyar Bibliatársulat készített egyet: „Bibliai atlasz, a Biblia világának történeti térképei”, Kálvin Kiadó, Budapest, 1999, 64 p. címmel.

Ebben a könyvben hetvenhét bibliai térkép van, a szerkesztők a térképeket bibliai szövegekhez kötötték, és külön mutatót készítettek ezekről az összefüggésekről.

Yohanan Aharoni és Michael Avi-Yobah „Bibliai atlasz”, Szent Pál Akadémia, Budapest, 2004 című könyvében 271 térkép, valamint időrendi táblázat és földrajzi helymutató van. Ez utóbbi atlasz két világszerte ismert bibliatudós munkája. A mű bírálói kijelentették, hogy „a kötet két kiváló izraeli régész életművét foglalja magában”, ezért „nem csupán alapvető fontosságú mű, de nélkülözhetetlen is a kézikönyvek sorában.”

Bevezetés a Bibliába: a bibliai bevezetők általában az egyes bibliai könyvek szerzőjére, korára, a könyv keletkezésének körülményeire vonatkozó adatokat, és olyan feltételezéseket tartalmaznak, amit a szerző levon ezekből az adatokból.

Evangéliumi keresztény olvasóknak elsősorban az alábbi két könyvet tudom ajánlani, mindkettő a Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány gondozásában jelen meg. Gleason L. Archer: Az ószövetségi bevezetés vizsgálata, Budapest, 2001, 654 p. D. A. Carson és Douglas J. Moo: Bevezetés az Újszövetségbe, Budapest, 2007, 779 p. Mindhárom szerző úgy kezeli a bibliát, mint ami Isten ihletett Igéje.

[1] D. A. Carson és Douglas J. Moo: Bevezetés az Újszövetségbe, Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, Budapest, 2007, 514-517. p.

[2] A „tanítás” szót Károli adta hozzá a szöveghez, itt az új fordítás jobban ragaszkodik az eredetihez, de a szöveg szellemiségétől a Károli sincs távol. E kifejezés (Vö.: Kol 2,20; Gal 4,3,9) hamis, világias, vallási tanításokra utal. Pál a kolossébeli eretnekség ellen küzd, amely azt is tanította, hogy az üdvösséghez a Krisztusba vetett hitet titkos ismerettel, valamint látványos testi gyakorlatokra (körülmetélkedés, evés és ivás, ünneplés) vonatkozó ember alkotta rendelkezésekkel kell párosítani. (Magyarázatos Károli)

[3] A „teljesség” egyes gnosztikus filozófusok szakkifejezése volt. Ezekben a tanrendszerekben az emberi végzetet irányító természetfölötti erők összességét jelentette. Pál Isten teljességét érti „teljesség” alatt, annak minden hatalmával és jellemzőjével együtt. (Magyarázatos Károli)

[4] Pál arról beszél itt, hogy a keresztény Krisztusban beteljesedett életet él, semmiben sem szenved hiányt, amint azt a gnosztikusok állították. Ez a teljesség magába foglalja a bűnös természet elvetését (Kol 2,11), a feltámadást a lelki halálból (Kol 2,12-13), a bűnbocsánatot (Kol 2,13) valamint a törvényeskedéstől (Kol 2,14) és a gonosz lelkektől (Kol 2,15) való szabadulást. (Magyarázatos Károli)

[5] Az Ószövetségben a körülmetélkedés az Isten és az ember közötti szövetség jele volt. Ez az egyetlen és olyan szakasz, ahol az Újszövetség párhuzamot von a körülmetélkedés és a keresztség, mint az új szövetség jele között. Pál megvallja azt a hitet, hogy a keresztség több mint emberi kéz által végrehajtott szertartás, mert a Krisztussal való eltemetkezésnek és feltámadásnak a jele.

[6] A „parancsolatokban ellenünk szóló kézírás” valójában nem fordítás, hanem körülírás. Szerencsésebb az „adóslevél” szó az új fordításban. Pál az üzleti életből vett kifejezéssel egy olyan bizonylatra utal, amiben az adós saját kézírásával ismerte el tartozását. Amikor az adós az adóságot rendezte, a bizonylatot érvénytelenítették. Az Andrews Study Bible (adventista) jegyzetei szerint kettős jelentése lehet, vonatkozhat a mózesi (ceremoniális) törvények érvénytelenítésére, valamint a bűnadósságunk megsemmisítésére.

[7] Isten nemcsak eltörölte bűnadóságunkat, de legyőzte és lefegyverezte a gonosz angyalokat is (Kol 1,16; Ef 6,12), akik az önsanyargatásra és a Krisztusról szóló hamis tanításokra oktatják az embereket. A kép a győztes császári hadsereg diadalmenetére emlékeztet bennünket, amikor a katonák magukkal hurcolták a legyőzött hadsereg lefegyverzett katonáit. Krisztus diadaláról az ördög és seregei felett Mt 12,29; Lk 10,18; és Rm 16,20 verseiben olvashatunk. (Magyarázatos Károli)

[8] Pál szavai arra vonatkozhatnak, hogy a keresztények nem kötelesek megtartani bizonyos ceremóniákat, melyeket a mózesi törvények előírtak az ó szövetség idején (3Móz 23). Mivel ezek a rendelkezések, mint az eljövendő dolgok árnyékai, Krisztusra és az Ő áldozatára mutattak, Krisztus halálakor érvényüket vesztették. Ezekkel az ünnepekkel szemben a heti szombati nyugalom, nem előre, hanem visszamutat a teremtésre (1Móz 2,1-3; 2Móz 20,8-11). Ennek ellenére nem szabad kizárni, hogy a „szombatok” kifejezés a hetenkénti nyugalomnapot is magába foglalja, amennyiben Pál attól tart, hogy ez az ünnep is olyan vallási ceremóniává válik, melynek megünneplésében nem Krisztusra, hanem a levegőbeli hatalmasságok kegyeinek keresésére terelődik a figyelem. Pál problémája nem az erkölcsi törvény érvényessége, hanem a vallási ceremóniákkal való visszaélés kihívása. (Andrews Study Bible)

[9] Itt látható az eretnekség szigorúan aszketikus természete. Úgy tűnik, hogy ezek a tilalmak eltúlozzák az Ószövetség kultuszi törvényeit. (Magyarázatos Károli)

[10] Jó összefoglalást találunk a bibliai szövegek műfajával kapcsolatban az alábbi evangéliumi keresztény kiadványban: Grant R. Osborne: A hermeneutika spirálisa, Részletes bevezetés a bibliamagyarázathoz, Keresztyén Ismeretterjesztő alapítvány, Budapest, 2000, 175-302. p.

[11] Giacomo Filoramo: A gnoszticizmus története, Kairosz Kiadó, Budapest, 2000, 422 p.

[12] Cserháti Sándor: A Kolossébeliekhez és a Filemonhoz írt levél, Evangélikus Sajtóosztály, Budapest, 1978, 106-107. p.

[13] Cserháti Sándor: id. mű: 113. p.