Imádat

On:
In: apokaliptika, Jelenések Könyve

(Jel 14,9-11) Amilyen tömör és nyílt formában szól az Apokalipszis az Isten imádatáról (Jel 14,7; 19,10), olyan határozottan beszél a sárkány és a fenevad imádásának tilalmáról: „ha valaki imádja a fenevadat és annak a képmását, és felveszi annak a bélyegét a homlokára vagy a kezére, az is inni fog az Isten haragjának borából, amely készen van elegyítetlenül haragjának poharában, és gyötrődni fog tűzben és kénben a szent angyalok és a Bárány előtt” (Jel 14,9-10). Ebben a szövegrészben csak a fenevadról és annak képmásáról van szó, de a Jelenések könyve a Szentháromsággal egy ördögi háromságot állít szembe. A nagy küzdelemről szóló látomásban (Jel 11,19-14,20) e háromság első tagjaElolvasom >

On:
In: Jelenések Könyve

(Jel 19,10) Jánost megragadta a Báránynak és a megváltottak megdicsőült gyülekezetének egybekelése, meghatottan az angyal lábai elé vetette magát, hogy imádja őt. De az angyal elhárította az imádatot, és azt mondta neki, hogy Istent imádja, mert egyedül a menny Istene méltó arra, hogy elfogadja a teremtmények imádatát (Jn 19,10). Nem ez az egyetlen szakasz a Jelenések könyvében, ahol központi szerepet kap a kérdés, hogy kit imádjunk, és kit ne imádjunk (Jel 14,7,9-11). Arra vállalkoztam, hogy áttekintem az imádat jelentését, szerepét és végül választ keresek a kérdésre: miért van az, hogy az Apokalipszis egyedül Istennek tartja fenn az imádat elfogadásának jogát.  Az imádás jelentése Az aElolvasom >