apokaliptika

On:
In: apokaliptika

Annak érdekében, hogy Kedves Olvasóimat megóvjam a későbbi csalódásoktól, szeretném elmondani, hogy ez az írás pontosan annyit nyújt, mint amennyit ígér: azt fogom megvizsgálni, hogy a fent említett latin kifejezés, amit először egy olyan oklevélben írtak le, amit a nyolcadik és a kilencedik század fordulóján hamisítottak, hogyan vált a hetednapi adventista evangelizáló szolgálatban olyan bizonyítékká, amivel alátámasztották azt a hitet, miszerint a római katolikus egyház istenkáromló módon azt tanítja, hogy a pápák mint Krisztus vikáriusai, lényegében Jézus Krisztus fölé emelték magukat. Tehát ők testesítik meg azt az antikrisztusi hatalmat, amit Pál apostol a bűn emberének és törvénytiprónak (2Thessz 2,1-12), a Jelenések könyve pedig tengerből kiemelkedő fenevadnak nevez (Jel 13,1-10). Elolvasom >

On:
In: apokaliptika, Jelenések Könyve

(Jel 14,9-11) Amilyen tömör és nyílt formában szól az Apokalipszis az Isten imádatáról (Jel 14,7; 19,10), olyan határozottan beszél a sárkány és a fenevad imádásának tilalmáról: „ha valaki imádja a fenevadat és annak a képmását, és felveszi annak a bélyegét a homlokára vagy a kezére, az is inni fog az Isten haragjának borából, amely készen van elegyítetlenül haragjának poharában, és gyötrődni fog tűzben és kénben a szent angyalok és a Bárány előtt” (Jel 14,9-10). Ebben a szövegrészben csak a fenevadról és annak képmásáról van szó, de a Jelenések könyve a Szentháromsággal egy ördögi háromságot állít szembe. A nagy küzdelemről szóló látomásban (Jel 11,19-14,20) e háromság első tagjaElolvasom >

On:
In: Jelenések Könyve

(Jel 19,10) Jánost megragadta a Báránynak és a megváltottak megdicsőült gyülekezetének egybekelése, meghatottan az angyal lábai elé vetette magát, hogy imádja őt. De az angyal elhárította az imádatot, és azt mondta neki, hogy Istent imádja, mert egyedül a menny Istene méltó arra, hogy elfogadja a teremtmények imádatát (Jn 19,10). Nem ez az egyetlen szakasz a Jelenések könyvében, ahol központi szerepet kap a kérdés, hogy kit imádjunk, és kit ne imádjunk (Jel 14,7,9-11). Arra vállalkoztam, hogy áttekintem az imádat jelentését, szerepét és végül választ keresek a kérdésre: miért van az, hogy az Apokalipszis egyedül Istennek tartja fenn az imádat elfogadásának jogát.  Az imádás jelentése Az aElolvasom >

On:
In: 2020. III. évfolyam, Evangélium, Jelenések Könyve

Megjelentek a svájci reformátor kommentárjának utolsó kötetei Zsoltárfordítást kerestem a Kálvin Kiadó könyvesboltjában, amikor megakadt a szemem Kálvin János Máté, Márk és Lukács evangéliumához írt magyarázatának kötetein.[1] Régen vártam ezeket a köteteket, mert tudtam, hogy egy jelentőségteljes hazai vállalkozás zárókövei lesznek. Tíz éve, 2010-ben jelentek meg a Református Egyházi Könyvtár új folyamának első kötetei. A sorozat Kálvin újszövetségi könyvekhez írt kommentárjait, valamint az Institúció megújult kiadását tartalmazza.[2] Most, hogy a kommentár mind a tizenöt kötete megjelent, szeretném bemutatnia sorozatot. Mielőtt azonban erre sor kerülne, előbb Kálvin írásmagyarázatának jellegét és jelentőségét foglalom össze. Kálvin írásmagyarázatai Kálvin elsősorban az Ige teológusa volt. Őt tekintjük a reformáció koraElolvasom >

On:
In: apokaliptika, Krisztusról szóló tanítás

„Méltó vagy, Urunk!” Az apokalipszis Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amit Isten adott neki, hogy bemutassa mindazt, aminek hamarosan be kell következnie. Ez nem azt jelenti, hogy az apokalipszis előre megírt világtörténelem, hanem azt, hogy megismerjük belőle az alázatos szeretet, illetve a gőg és a gyűlölet közötti küzdelem végső kimenetelét. Előbbit a Bárány (Jézus Krisztus), utóbbit a Sárkány (az ördög) testesíti meg a könyvben, de mind a Báránynak, mind a Sárkánynak megvannak a maga eszközei, és megvan a territóriuma is. A Báránnyal és követőivel kapcsolatos dolgokat a könyv égi helyszínen történő események formájában írja le, míg a Sárkány követőit földlakóknak nevezi, szó szerint a földön ülő emberekElolvasom >

On:
In: apokaliptika, Dániel Könyve

Dániel tizenegyedik fejezetének megfejtése Az „Andrews bibliai kommentárral” egy csomagban kaptam meg azt a kötetet, amit a Bibliai Akadémia hasábjain szeretnék most bemutatni. A kötet a franciaországi zsidó származású hetednapi adventista tudós, Jacques Doukhan professzor életének főműve lehet. Mindenesetre a mű közelebb visz bennünket Dániel könyve tizenegyedik fejezetének megértéséhez.[1] A szerző és a könyv A könyv szerzője hazánkban sem ismeretlen, Dániel és a Jelenések könyvéhez írt kommentárjai megjelentek az Advent Kiadó gondozásában, és tankönyvként használjuk azokat az Adventista Teológiai Főiskolán.[2] Mégis azzal szeretném kezdeni, hogy röviden bemutatom az utat, ami e kötet megírásához vezetett. Nem magamtól teszem ezt, maga a szerző is ezt tette. JacquesElolvasom >

On:
In: 2020. III. évfolyam, apokaliptika, Biblia tanulmányozása, Evangélium, hegyi beszéd, Jelenések Könyve

„Boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit” A keresztények kedves olvasmánya a hegyi beszéd „nyolc boldogmondása” (Mt 5,3-12). (Ténylegesen kilenc, de a kilencediket a nyolcadik részletes kifejtésének tartják.) Ritkábban beszélünk arról, hogy Lukács evangéliumában négy boldogmondás van, amit négy jajszó követ (Lk 6,20-26). Az evangéliumokban sem a nyolcas, sem a négyes számnak nincs jelentősége. Nem így a Jelenések könyvében, ott hét boldogmondást találunk, a hetes számnak azonban, mint a teljesség szimbólumának kiemelkedő jelentősége van. Nemcsak a boldogmondások száma fontos, hanem azok elhelyezkedése is. A hét közül egy a könyv előszavában (Jel 1,3), kettő az utószóban (Jel 22,7,14), egy a történeti (Jel 14,13), három pedig aElolvasom >

On:
In: apokaliptika, Biblia tanulmányozása, Jelenések Könyve

Jelenések 16, 12-16 A „nagy folyam, az Eufrátesz” a Jelenések könyve két képsorában is megtalálható: amikor megszólal a hatodik trombita, János egy hangot hall a mennyei templomból, ami ezt mondja: „old el a négy angyalt, akik meg vannak kötve a nagy folyamnál, az Eufrátesznél” (Jel 9,14). A hatodik pohár tartalma – a hatodik trombita szavához hasonlóan – a nagy folyamot, az Eufráteszt sújtja: „a hatodik is kiöntötte poharát a nagy folyamra, az Eufráteszre, és kiszáradt a vize” (Jel 16, 12-16). Az Eufrátesz partján található angyalok eloldozása és a folyó kiszáradása egy szörnyű háborút készít elő: a hatodik trombita hangjára kétszázmillió főt számláló hadsereg sorakozik felElolvasom >

On:
In: apokaliptika, Biblia tanulmányozása

Kis apokaliptika, 2Thesz 2,1-12 Jézus beszélgetett először a tanítványok szűk körében az Ő második eljövetelét megelőző prófétai eseményekről,[1]de írott formában Pál apostol apokaliptikus prófétai vázlata mutatja be először (Kr. u. 50-51) az egyház útját az apostol korától Krisztus második eljöveteléig. Ezt a próféciát a Thesszalonikai gyülekezetnek írt második levélben találjuk meg.[2]A levél legfontosabb részlete a „kis apokaliptika”(2,1-12), amit azonban nehezen ért meg a mai olvasó, hiszen az apostol egy sor lényeges elemről nem írt, csupán burkolt utalást tett arra a beszélgetésre, amit korábban folytatott a gyülekezettel (2,5). A levél első olvasói természetesen még emlékeztek Pál szóban kifejtett üzenetére, ezért pontosan tudták, miről van szó, mi azonbanElolvasom >