Jelenések Könyve

On:
In: apokaliptika, Jelenések Könyve

(Jel 14,9-11) Amilyen tömör és nyílt formában szól az Apokalipszis az Isten imádatáról (Jel 14,7; 19,10), olyan határozottan beszél a sárkány és a fenevad imádásának tilalmáról: „ha valaki imádja a fenevadat és annak a képmását, és felveszi annak a bélyegét a homlokára vagy a kezére, az is inni fog az Isten haragjának borából, amely készen van elegyítetlenül haragjának poharában, és gyötrődni fog tűzben és kénben a szent angyalok és a Bárány előtt” (Jel 14,9-10). Ebben a szövegrészben csak a fenevadról és annak képmásáról van szó, de a Jelenések könyve a Szentháromsággal egy ördögi háromságot állít szembe. A nagy küzdelemről szóló látomásban (Jel 11,19-14,20) e háromság első tagjaElolvasom >

On:
In: Jelenések Könyve

(Jel 19,10) Jánost megragadta a Báránynak és a megváltottak megdicsőült gyülekezetének egybekelése, meghatottan az angyal lábai elé vetette magát, hogy imádja őt. De az angyal elhárította az imádatot, és azt mondta neki, hogy Istent imádja, mert egyedül a menny Istene méltó arra, hogy elfogadja a teremtmények imádatát (Jn 19,10). Nem ez az egyetlen szakasz a Jelenések könyvében, ahol központi szerepet kap a kérdés, hogy kit imádjunk, és kit ne imádjunk (Jel 14,7,9-11). Arra vállalkoztam, hogy áttekintem az imádat jelentését, szerepét és végül választ keresek a kérdésre: miért van az, hogy az Apokalipszis egyedül Istennek tartja fenn az imádat elfogadásának jogát.  Az imádás jelentése Az aElolvasom >

On:
In: 2020. III. évfolyam, Evangélium, Jelenések Könyve

Megjelentek a svájci reformátor kommentárjának utolsó kötetei Zsoltárfordítást kerestem a Kálvin Kiadó könyvesboltjában, amikor megakadt a szemem Kálvin János Máté, Márk és Lukács evangéliumához írt magyarázatának kötetein.[1] Régen vártam ezeket a köteteket, mert tudtam, hogy egy jelentőségteljes hazai vállalkozás zárókövei lesznek. Tíz éve, 2010-ben jelentek meg a Református Egyházi Könyvtár új folyamának első kötetei. A sorozat Kálvin újszövetségi könyvekhez írt kommentárjait, valamint az Institúció megújult kiadását tartalmazza.[2] Most, hogy a kommentár mind a tizenöt kötete megjelent, szeretném bemutatnia sorozatot. Mielőtt azonban erre sor kerülne, előbb Kálvin írásmagyarázatának jellegét és jelentőségét foglalom össze. Kálvin írásmagyarázatai Kálvin elsősorban az Ige teológusa volt. Őt tekintjük a reformáció koraElolvasom >

On:
In: 2020. III. évfolyam, apokaliptika, Biblia tanulmányozása, Evangélium, hegyi beszéd, Jelenések Könyve

„Boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit” A keresztények kedves olvasmánya a hegyi beszéd „nyolc boldogmondása” (Mt 5,3-12). (Ténylegesen kilenc, de a kilencediket a nyolcadik részletes kifejtésének tartják.) Ritkábban beszélünk arról, hogy Lukács evangéliumában négy boldogmondás van, amit négy jajszó követ (Lk 6,20-26). Az evangéliumokban sem a nyolcas, sem a négyes számnak nincs jelentősége. Nem így a Jelenések könyvében, ott hét boldogmondást találunk, a hetes számnak azonban, mint a teljesség szimbólumának kiemelkedő jelentősége van. Nemcsak a boldogmondások száma fontos, hanem azok elhelyezkedése is. A hét közül egy a könyv előszavában (Jel 1,3), kettő az utószóban (Jel 22,7,14), egy a történeti (Jel 14,13), három pedig aElolvasom >

On:
In: apokaliptika, Biblia tanulmányozása, Jelenések Könyve

Jelenések 16, 12-16 A „nagy folyam, az Eufrátesz” a Jelenések könyve két képsorában is megtalálható: amikor megszólal a hatodik trombita, János egy hangot hall a mennyei templomból, ami ezt mondja: „old el a négy angyalt, akik meg vannak kötve a nagy folyamnál, az Eufrátesznél” (Jel 9,14). A hatodik pohár tartalma – a hatodik trombita szavához hasonlóan – a nagy folyamot, az Eufráteszt sújtja: „a hatodik is kiöntötte poharát a nagy folyamra, az Eufráteszre, és kiszáradt a vize” (Jel 16, 12-16). Az Eufrátesz partján található angyalok eloldozása és a folyó kiszáradása egy szörnyű háborút készít elő: a hatodik trombita hangjára kétszázmillió főt számláló hadsereg sorakozik felElolvasom >