I. évfolyam 1. szám

Nyolc évig tartó közép-afrikai tanítói szolgálatom során sokszor panaszkodtak hallgatóim, hogy anyanyelvükön nincsenek kézikönyvek,
melyek megkönnyíthetnék a bibliai szövegek megértését. Hogyan hirdethetik az igét egész életükben úgy, hogy csak egy szál Biblia van a
kezükben? Jogos volt a kérdés, mégis azt mondtam nekik, ha megtanuljátok olvasni és értelmezni a Szentírást, nem lesztek elveszett emberek. Aztán megpróbáltam lépésről lépésre bevezetni őket a bibliaolvasás rejtelmeibe.

Spirituális jelleg

A Biblia nem tartozik a könnyű olvasmányok közé, megértésének vannak lelki és szakmai kihívásai is. A Biblia szent könyv, olyan iratok gyűjteménye, melyben mind az írók, mind az olvasók Isten szavát ismerték fel emberi nyelven. Azt mondták, „tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indítatva szólottak az Istentől küldött emberek” (2Pét 1,20-21). Ezért, aki meg akarja érteni a Szentírást, annak is a Szentlélek vezetésére van szüksége: „a nem lelki ember nem foghatja fel az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes, mert csak lelki módon lehet azokat megítélni” (1Kor 2,14). Egy hullámhosszra kell kerülnünk a bibliai írókkal, ez pedig Isten Lelkének a munkája. Ő inspirálta az írókat, és Ő világosítja meg az olvasókat.

Módszertani kihívások

Az etiópiai főember, akitől Fülöp evangélista megkérdezte: „Érted is, amit olvasol?” (ApCsel 8,30), bizonyára a Szentlélek vezetése alatt állt, mégsem értette az olvasott szövegrészt. Megkérdezte tehát az evangélistát, hogy miről van szó ebben a szakaszban, aki készségesen válaszolt a kérdésre (ApCsel 8,34-35). Ezzel a céllal indítom útjára én is a „Bibliai Akadémia”
című vállalkozást. E hírlevélben rövid írásokat talál az olvasó a bibliaértelmezés elméleti és gyakorlati kérdéseiről. Először azonban vegyük
sorra azokat a nem spirituális, hanem – nevezzük így – szakmai kihívásokat, amelyeken úrrá kell lennünk ahhoz, hogy a lehető legteljesebb
mértékben megértsük a bibliai szöveget.

  1. Az első akadály, hogy mi a harmadik személy szemszögéből olvassuk a Bibliát? Mit jelent ez? Az első olvasat az, hogy az írók látták saját írásaikat. Mire gondolt Pál apostol, amikor leírta ezt a mondatot: „Nem emlékeztek rá, hogy amikor nálatok voltam, megmondtam nektek mindezt?” (2Thessz 2,5). A második perspektíva az, ahogy az eredeti olvasók értették a Bibliát. Mire gondolhattak a Thesszalonikaiak, amikor elolvasták a fent idézett mondatot? Sem Pál fejével, sem a Thesszalonikai gyülekezet tagjainak fejével nem tudunk gondolkodni, ezt a helyzetet nevezzük harmadik perspektívának. Mi pusztán egyet tehetünk, megkísérelhetjük a szövegösszefüggésből kihámozni, hogy miről is van szó ebben a szövegrészben.
  2. A második akadály a nyelv. Az Ószövetség egy részét héberül, egy kisebb részét arámul, az Újszövetséget pedig görögül írták. Mi magyarul, vagy más modern nyelven olvassuk. Minden becsületes fordító arra törekszik, hogy a tőle telhető leghitelesebb módon adja vissza az eredeti szöveg értelmét, de nincs tökéletes fordítás. Bizonyos értelemben miden fordítás egyszersmind ferdítés is. Ennek az az oka, hogy a nyelvek belső logikája különbözik, és a szavak jelentéstartománya sem esik egészen egybe. Ezért valami mindig elsikkad, valami más pedig hozzáadódik az eredeti jelentéshez.
  3. A harmadik akadály, amit le kell küzdenünk a Biblián belüli irodalmi stílusok sokfélesége. A Biblia nem egy könyv, amit egy stílusban írtak, hanem hatvanhat könyvecske. Vannak köztük elbeszélések, példázatok, versek, közmondások, prédikációk, levelek, víziók, törvényszövegek, királyi rendeletek, stb. Másként értelmezik a Gazdag és Lázár példázatát azok, akik iróniát látnak Jézus szavaiban, és másként, akik ténynek veszik, hogy Lázár halála után Ábrahám kebelére jutott (Lk 16,19-31).
  4. A negyedik akadály a kultúrák különbözősége. A bibliai írók és az olvasók is közelkeleti emberek voltak, akik a Földközi tenger keleti partvidékén éltek. Ókori emberek voltak, akik az ókori ember szemével nézték a világot. Mi Európában élünk a 21. században, és ennek megfelelő módon szemléljük a világot. Tehát át kell hidalnunk a kulturális különbséget, ami köztünk és a bibliai korban élő emberek között van.
  5. Az ötödik akadály a történelmi távolság. Maga a Biblia is több ezer évet ölel fel Ádámtól fogva János apostolig. Ennyi idő alatt sokat változott a világ. Mi azonban a Biblia legfiatalabb könyveitől is kétezer évnyi távolságban vagyunk. Ennek következtében jelentős erőfeszítésekre van szükségünk, hogy megértsük, mit jelentettek bizonyos bibliai kijelentések ott és akkor, hogy aztán felismerhessük azokat az alapelveket, amelyeket itt és most szeretnénk alkalmazni.
  6. A hatodik akadály kisebb, mint ahogy azt a Biblia egyes kritikusai gondolták, de mégsem lehet teljesen elhanyagolni: elvesztek azok a kéziratok, amelyek a próféták és az apostolok kezéből kerültek ki. A Biblia szövege másolatokban áll rendelkezésünkre, és e másolatok között vannak kisebb-nagyobb eltérések, amelyek nem változtatják meg, de árnyalják a bibliai szöveg értelmét. Két ilyen példát szeretnék említeni, mindkettőt János írásaiból: a Jelenések könyve hetedik boldogmondása abban a szövegben, amit Károli Gáspár használt így szólt: „Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait…”, míg az újabb fordítások által használt görög szövegben ezt olvassuk: „Boldogok, akik megmossák ruhájukat…” (Jel 22,14). A görögben a két szöveg hasonlóan hangzik, ezért a szövegkritikusok véleménye megoszlik arról, hogy melyik lehetett az eredeti. Egyesek szerint a második változat lehetett az eredeti, az első diktálás közben tapasztalt elhallás eredménye lehet. A másik szakasz János első levelében van: „Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Ige és a Szentlélek, és ez a három egy. És hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a földön, a Lélek, a víz és a vér, és ez a három is egy” (1Jn 5,7-8). Az új fordításokban ez a szakasz sokkal rövidebb: „Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek: a Lélek, a víz és a vér, és ez a három egy”. Ez a szakasz is döntés elé állít bennünket. Úgy tűnik, a rövidebb változat volt az eredeti.

Hét egyszerű lépés

A Biblia olvasásának két fajtáját különböztethetjük meg: az elsőt áttekintő, a másodikat elemző olvasásnak nevezzük. Az áttekintő olvasás célja, hogy átfogó képet adjon a Bibliáról, a Biblia egy-egy könyvéről, vagy könyvcsoportjáról. Az áttekintő olvasás során nem mélyedünk el a részletkérdésekben, csupán arra törekszünk, hogy otthonosan mozogjunk a szövegben. Ezzel szemben az elemző olvasás arra irányul, hogy megértsük a szövegben rejlő üzenetet. Ezen az úton haladva hét lépést kell megtennünk, amit három kategóriába soroltam: megfigyelés, értelmezés, alkalmazás.

MEGFIGYELÉS

Első lépés figyelmesen el kell olvasnunk a bibliai szöveget. Nem érdemes leragadni egyetlen fordítás mellett, mert az eltérő fordítások olvasása és összevetése nagyobb odafigyelésre ösztönöz bennünket.

Második lépés: a szöveg hátterének vizsgálata. Ki, mikor, kiknek írta a könyvet? Milyen körülmények között éltek az olvasók, és milyen kihívásokra kellett választ adnia a műnek?

Harmadik lépés: a szöveg irodalmi műfajának vizsgálata. A bibliai könyvek különböző műfajokat képviselnek, ezért amikor olvassuk őket, fel kell tennünk a kérdést: vajon a szöveg, amit olvasok, próza, vers, elbeszélés, példázat, apokaliptikus látomás, stb.?

Negyedik lépés: a szöveg szerkezetének vizsgálata. Az írók tagolni szokták írásukat. Sajnos, ezt a tagolást elnyomta a bibliai szöveg fejezetekre és versekre bontása, ami nagy segítséget jelent abban, hogy vissza tudjuk keresni a szakaszokat, de azzal, hogy mechanikus módon felaprózza a szöveget, elfedi a bibliai írók által követett logikát. Ezért érdemes a szakaszt egy olyan fordításban is elolvasni, ahol a szöveget bekezdésekbe szedték, és rámutattak a nagyobb gondolati egységekre is.

ÉRTELMEZÉS

Ötödik lépés: a szöveg jelentésének feltárása. Fel kell tárnunk a szavak és a mondatok jelentését. Például Pál azt mondja, hogy a keresztények változzanak el értelmük megújulása által (Rm 12,1-2), de mit jelent az értelem megújulása? Ahhoz, hogy az apostol üzenetét megérthessük, tisztáznunk kell az értelem és a megújulás szó jelentését a bibliai szövegekben.

Hatodik lépés: az üzenet megértése. Akkor tekinthetjük befejezettnek a bibliaolvasást, ha eljutottunk az üzenethez. Ez két dolgot jelent: meg kell érteni, hogy mit üzent Isten azoknak, akik a szöveget először olvasták. Ők voltak a címzettek, az ő élethelyzetük és szükségleteik meghatározó befolyással voltak a bibliai szövegben rejlő üzenetre. Ugyanakkor meg kell érteni azt is, hogy mi az, ami az eredeti üzenetből ma is érvényes? A próféták, mint saját koruk fiai kortársaikhoz beszéltek, de mint Isten követei minden idők emberéhez – így hozzánk is – szóltak. A megértésben akkor jutunk el a teljességre, amikor – Sámuelhez hasonlóan – képesek vagyunk kimondani Istennek: „Szólj, mert hallja a te szolgád!” (1Sám 3,10).

ALKALMAZÁS

Hetedik lépés: a megértett üzenet alkalmazása. Ez azt jelenti, hogy fel kell ismernünk az üzenet hátterében álló alapelvet, és meg kell találni az alapelv és a személyes életünk közötti találkozási pontot. Ha ez megtörténik, a Biblia olvasása betöltötte célját, bölccsé tett bennünket az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által (2Tim 3,15-16).

Irodalom

  1. Érted is, amit olvasol? Bibliatanulmányozás kezdőknek, Keresztény Ismeretterjesztő Alapítvány, Budapest, 1992, 206 p. (evangéliumi keresztény, gyakorlatias)
  2. Érted is, amit olvasol? Bibliatanulmányozás haladóknak, Keresztény Ismeretterjesztő Alapítvány, Budapest, 1992, 334 p. (evangéliumi keresztény gyakorlatias)
  3. Gordon D. Fee – Douglas Stuart: Kétélű kard, A Biblia olvasása és értelmezése, Harmat Kiadó, Budapest, 1996, 270 p. (evangéliumi keresztény, közepesen nehéz elméleti)
  4. Grant R. Osborne: A hermeneutika spirálisa, Részletes bevezetés a bibliatanulmányozáshoz, Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, Budapest, 2009, 445 p. (evangéliumi keresztény elméleti)
  5. García M. Colombás: A Szentírás olvasása, A Lectio Divina, Bencés Kiadó, Pannonhalma, 2009, 176 p. (római katolikus gyakorlati egy középkori olvasási módszerről)
  6. Dér Katalin: A Biblia olvasása, Kairosz Kiadó, 2008, 351 p. (római katolikus, elméleti)
  7. Szilvási József (szerk): Hetednapi adventista bibliai hermeneutika, Adventista Teológiai Főiskola, 2017, 318 p. (tanulmánygyűjtemény)

“Tudakozzátok az írásokat!”

Már nem tudom, milyen alkalomból, de évekkel ezelőtt valaki megajándékozott egy bibliai szalaggal, melyen egy nyitott Biblia alatt ez a felhívás volt olvasható János evangéliumából: „Tudakozzátok az Írásokat!”. Kikerestem a bibliai helyet és az alábbi szöveget találtam ott vastag betűvel kiemelve: „Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam” (Jn 5,39). Zavarban voltam, mert a szövegben szereplő második és harmadik ige kijelentő módban van, ezért nem értettem, hogy miért kell az első igét, „tudakozzátok” felszólító módként értelmezni. Az is zavart, hogy a mondat a következő versben folytatódik, amit viszont már nem szedtek vastagon: „és nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen” (Jn 5,40). Hogy zavarodottságom teljes legyen, a mondat végén valóban felkiáltójel volt, ami azt sugallta, hogy a „tudakozzátok” szót felszólító módban kell érteni. Ez volt első találkozásaim egyike azzal a jelenséggel, hogy vannak félreértett szövegek a Bibliában.

Először a félreértés okáról szeretnék szólni: a bibliakiadók azért, hogy könnyebb legyen visszakeresni a bibliai szövegeket, fejezetekre és versekre osztottak minden könyvet. Ez egy praktikus gyakorlat, ami pozitív hatással van az idézetek beazonosítására, de igen veszélyes is, mert ha minden bibliai vers a sor elején, nagybetűvel kezdődik, akkor nehéz eldönteni, hogy hol van a mondat eleje és vége; nem is szólva a bekezdésekről, mint gondolati egységekről. Szerencsére az új bibliakiadások készítői a versbeosztást megtartva, gondolati egységekre bontva közlik a szöveget. Ezért egyszerre két bibliafordítást forgatok, a Károli fordításból kikeresem a szöveget, aztán az új fordítások valamelyikében megvizsgálom az összefüggéseket.

Ha elvégezzük ezt a vizsgálatot, azt látjuk, hogy ez a szövegrész Jézusnak egy szombatnapon végrehajtott gyógyításával függ össze. János úgy adja elő a történetet, hogy megérthetjük belőle, miszerint Jézus nem csupán humanitárius tettet hajtott végre azzal, hogy meggyógyította a harmincnyolc éve beteg embert, hanem jelet is adott ezzel arról, hogy Ő az Istentől küldött Messiás. Jézus azt mondta, hogy két dolog tanúsítja ezt: a Szentírás, és az a gyógyító erő, amit az Atyától kapott, és amit a beteg meggyógyításával ki is nyilatkoztatott. Jézus vitapartnerei teológusok voltak, akik abból éltek, hogy olvasták és magyarázták az Írást. Jézus nem arra buzdította őket, hogy olvassák a szent iratokat, ez felesleges lett volna, hanem azt rótta fel nekik, hogy miközben életet remélnek a szent iratok kutatásától, pontosan azt utasítják el, akikről ezek az iratok szólnak, és aki azért jött, hogy nekik életet adjon, mégpedig bővölködő mértékben (Jn 10,10).

Így a szakasz helyes olvasata a következő: „ti azért kutatjátok az írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot, és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen” (Jn 5,39-40). Kálvin János azt írja, „ebből következik, hogy azzal a szándékkal kell olvasnunk az Írást, hogy megtaláljuk benne Krisztust. Aki ettől a céltól eltér, hiába fárasztja magát egész életen át a tanulással, sohasem fog eljutni az igazság ismeretére.”1

„Az Írás Krisztus nélkül holt tetem. Az írás Krisztussal az örök élet kútfeje.”2

1 Kálvin János: János evangéliuma magyarázata I. kötet, Kálvin Kiadó, Budapest, 2011, 171. p.
2 Ravasz László: Az Újszövetség magyarázata I.kötet, Református Egyház Sajtóosztálya, Budapest,
1981, 266. p.