I. évfolyam 2. szám


Melyiket válasszam?

Bármilyen banálisnak tűnik, de ahhoz, hogy olvasni és értelmezni tudjuk a Bibliát, szükségünk van megbízható bibliai szövegre. Kevés olvasó van, aki otthonosan mozog a bibliai nyelvekben, ezért legtöbben anyanyelvükön olvashassák a Bibliát. Mi, magyarok szerencsés helyzetben vagyunk, mert számos zsidó és keresztény bibliafordítás van a piacon. Az elérhető magyar fordítások közül csak azokat a teljes bibliafordításokat mutatom be, amelyekhez viszonylag könnyen hozzá tudunk férni.1

Protestáns fordítások

Szent Biblia, 1908: Magyar nyelven ma a legtöbb evangéliumi protestáns gyülekezetben a Károli Gáspár által fordított „Szent Biblia” 1908-as átdolgozott kiadását használják. Károli Gáspár 1590-ben adta ki fordítását Vizsolyban. A fordítás átdolgozása már a tizenhetedik század elején elkezdődött: előbb Szenci Molnár Albert javított a szövegen 1608- ban (Hanaui Biblia) és 1612-ben (Oppenheimi Biblia), majd Misztótfalusi Kis Miklós készített egy csinos, aranyozott kiadást 1685-ben (Amszterdami Biblia).

Az úgynevezett „nagy revízióra” azonban csupán a huszadik század elején került sor, ami igen vegyes szempontok alapján készült. A revízió készítői nem Károli Gáspár művéből, a Vizsolyi Bibliából (1590), hanem annak egyik (Szenczi Molnár Albert által készített) revíziójából, a Hanaui Bibliából (1608) indultak ki. A hagyományok tiszteletének jegyében ragaszkodtak ahhoz, hogy megőrizzék a bibliai szöveg „ódonság szerűségét és bibliai zamatát”. A bibliai kritika eredményeiből csak azt vették át, ami nem ellenkezik a reformátori egyházak hitvallásaiban foglalt tantételekkel. A legmegdöbbentőbb azonban, hogy a közmondásszerűvé vált és a köznyelvbe beépült mondatokat akkor is megtartották, ha nyilvánvaló írásmagyarázati tévedéseket láttak bennük. Bottyán Jánosnak igaza van: „Furcsa csokra ez a revízió helyes és helytelen elveinek. Mert helyes, hogy nem akartak új fordítást készíteni; helyes, hogy a közmondásszerűvé vált bibliai mondásokon nem igyekeztek változtatni, de furcsa, hogy a közszájon forgó igéken akkor sem óhajtottak változtatni, ha azok fordítása helytelen.”2 Mindezek ellenére a revideált szöveg mély benyomást gyakorolt a bibliaolvasók következő nemzedékének életére. Egyes evangéliumi közösségek szinte kizárólagos létjogosultságot tulajdonítanak ennek a fordításnak.

Új protestáns fordítás, 1975, 1990 és 2014: Sokan használják a Magyar Bibliatanács Ószövetségi és Újszövetségi Szakbizottsága által készített Bibliát, népszerű nevén az „új protestáns fordítást”, ami eredetileg 1975-ben jelent meg. E fordítás abból a felismerésből született, hogy „a Károli Biblia revíziója nem folytatható tovább a Károli-szöveg jellegzetességeinek elvesztése nélkül, helyesebb volna egy, a megkötésektől mentes új fordítást készíteni.”3 Az új fordítás tervének elfogadásával egy időben megfogalmazták a fordításnál követendő alapelveket is: miszerint a fordítás legyen szöveghű, legyen magyaros, és gyülekezetszerű.

E három egyszerű elv a valóságban sokkal bonyolultabb, mint ahogy első olvasásra tűnik. Mi a szöveghűség? Az ó- és újszövetségi szakbizottságok lényegében egyet értettek abban, hogy „nem akkor lesz hű a fordításunk, ha szót szóval fordítunk és megtartjuk az eredeti mondatszerkezetet, szórendet, hanem ha a magyar olvasó azt érti a fordított szöveg olvasása közben, amit az író héberül, illetve görögül kifejezni akart.”4 Mit jelent az, hogy a fordítás magyaros? Erre azt volt a válasz, hogy „az új bibliafordításnak a ma élő és általánosan ismert irodalmi magyar nyelven kell készülnie.”5 Végül mit jelent a fordítás gyülekezetszerűsége? Egyfelől azt, hogy a bizottságok nem akartak mindenáron az eddigiektől eltérő új fordítást hozni, hanem felhasználták a reformáció kora óta készült magyar fordításokat, másfelől azt, hogy „a bizottság számolt azzal, hogy fordítását nem szakemberek részére, de nem is magánhasználatra készítette, hanem bevallott célja, hogy olyan fordítást adjon az egyházak kezébe, amely istentiszteleti alkalmakon használható lesz.”6

A fent megnevezett három alapelv gyakorlati alkalmazása számos problémát vetett fel, ezek miatt a fordítást előbb 1990-ben, majd 2014- ben revíziónak vetették alá, így a ma kapható kiadás az új protestáns bibliafordítás 2014-ben javított szövegét tartalmazza. A szöveg megfelel a mai emelkedett köznyelv követelményeinek, a bibliai nyelvezetet kevésbé értő emberek számára is követhető, a 2014-es kiadás arra is tekintettel volt, hogy a szöveg a szószékről felolvasva is jól hangozzék.7

Az új protestáns fordítás hiányossága, hogy „a gyülekezetszerűségre” való hivatkozással bizonyos keresztény tradíciókat erőteljesebben támogat, mint másokat. A hetednapi adventisták egy részét zavarja, hogy a héber „sabbath” szót nem átírták, mint a Károli fordítás (szombat napja), hanem lefordították (nyugalom napja). Más evangéliumi közösségek a „pneuma” szó fordítását tartják problematikusnak. Megint mások szívesebben vették volna, ha a fordítás a keresztséggel kapcsolatban pontosabban követte volna a görög szó jelentését, „bemerítésről” szólna. Személyes véleményem szerint ezek nem fordítói, hanem írásmagyarázati kérdések.

Protestáns bibliafordításról lévén szó, az ószövetség apokrif iratai nem kaptak helyet a Bibliában, de a Bibliatanács 2004-ben ezeket is lefordította, és kiadta a Septuaginta alapján „Deuterokanonikus bibliai könyvek” címmel. Kapható a Kálvin Kiadó gondozásában.

Kecskeméthy fordítás (2002): A protestáns bibliafordításoknál maradva, érdemes megemlíteni az Erdélyben tevékenykedő Kecskeméthy István (1864-1938) fordítását, amit a fordító halála után adott ki Kolozsvárott a Koinónia Kiadó. Kecskeméthy István ifjúkora óta foglalkozott bibliafordítással, ezért 1931-ben bevonták a bibliarevízió szolgálatába. Saját fordításait gondosan javítgatta, de csak a Római levélig jutott el vele. Halála után a család által féltve őrzött kéziratot gondos kezek rendezték sajtó alá. Vannak egyenetlenségek a szövegben, de így is kaptunk egy tisztességes fordítást, ami formailag eltér ugyan a megszokott bibliakiadásoktól, de alkalmas arra, hogy „belenézzünk” amikor egy-egy nehezebb szöveg helyes olvasatát keressük.

Biblia, 2011: A Károli Biblia 1908-as kiadását a közelmúltan ismét átdolgozta a Protestáns Média Alapítvány. Az új kiadást a Veritás Kiadó adta ki 2011-ben „Biblia, Istennek az Ószövetségben és az Újszövetségben adott kijelentése, a teljes Szentírás. Fordította: Károli Gáspár, újonnan revideált kiadás” címmel. Kapható a könyvesboltokban. Valaki azt mondta, hogy eddig minden revízió rontott Károli Gáspár szövegén, amiben van némi túlzás, de el kell ismerni, hogy a 2011-es átdolgozott Biblia kelt bennünk némi csalódást. A szöveg elvesztette korábbi veretességét, a revízió több ponton eltért a „Szent Biblia” alapszövegétől, és az új protestáns fordításhoz közelített. Ugyanakkor mégsem kaptunk olyan gördülékeny, mai szöveget, mint ami az új protestáns fordításban van. Ez a revízió sem azokat nem elégíti ki, akik az 1908-as Károli revízió veretes szövege után vágynak, sem azokat, akik azt szeretnék, ha a Biblia a mai emelkedett magyar nyelven szólna hozzánk. Olvasása alátámasztja azt a korábbi felismerést, miszerint a Károli Bibliát nem lehet további revízió alá vonni anélkül, hogy el ne vesztené sajátos értékeit.

Biblia, Egyszerű fordítás, 2013: Elsősorban a bibliai nyelvben járatlan olvasóknak készült az úgynevezett egyszerű fordítás. Ez azonban nem az eredeti nyelvekből készült fordítás, hanem az angol nyelv közvetítésével készített átirat.

Római katolikus fordítások

Szent István Társulat kiadása, 1973: A római katolikus fordítások közül elsőként említhetjük a Szent István Társulat által kiadott fordítást, ami a Második Vatikáni Zsinat szellemében készült: a fordítók az eredeti szövegből – nem a latin Vulgata fordításból – dolgoztak, figyelembe vették mind a modern bibliatudomány, mind a modern fordításelmélet eredményeit. A fordítás alapszövegét a jeruzsálemi katolikus biblikus intézet szövegkritikai eredményit követve határozták meg, ami összhangot teremt a magyar és a külföldi római katolikus bibliafordítások között. Az új római katolikus fordítás ugyanúgy közli az ószövetségi apokrifosokat, mint azt eddig tették.

Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat kiadása, 2004: A Szent Jeromos Bibliatársulat által készített katolikus fordításnak két sajátossága van: az első magyar római katolikus bibliafordítás átdolgozott kiadása. Káldi György 1607- ben készítette ezt a fordítást a Vulgata (a Biblia latin fordítása) alapján.8 Az új fordítás annyiban eltér Káldi György fordításától, hogy az 1986-ban kiadott Neovulgata szövegét vette alapul, és tekintettel volt az eredeti héber és görög szövegre is.

Izraelita fordítások

Biblia, 1993: Raj Tamás rabbi gondozásában jelent meg az a kétnyelvű (héber-magyar) bibliafordítás, melynek magyar szövege a huszadik század elején készült az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat gondozásában. A fordításnak akkor azt volt az oka, hogy a hazánkban élő zsidóság jelentős része nem beszélt héberül, viszont jól tudott németül és magyarul. Így a héber szöveg, amit a zsinagógában használtak éppen olyan érthetetlen volt a hitközség tagjai számára, mint a latin szöveg a hívő katolikusoknak. A fordítás a század elején a héber szöveg nélkül, négy kötetben, kis példányszámban jelent meg.9

A kétnyelvű szövegről azt írja a mű kiadója, hogy „minden fordítás egyben értelmezése is az eredetinek. Különösen érvényes ez a Biblia fordításaira. A magyar nyelvű zsidó végre számára autentikus bibliafordítás vehet kezébe, a keresztény teológus pedig egybevetheti saját álláspontját az Ószövetség ősi, zsidó felfogásával, s könnyebben elsajátíthatja a Szentírás nyelvét.”

Biblia az ifjúság és a család számára, 1925: Az Izraelita Irodalmi Társulat 1912-ban döntött arról, hogy kiad egy ifjúsági bibliafordítást, amit elsősorban a zsidó iskolák használatára szántak. Ez a fordítás, amiből az első két kötet 1925-ben jelent meg, nem a fent bemutatott fordítás átdolgozása, hanem mindenestől új fordítás. Sajnos, a munka félbe maradt, így csak Mózes öt könyve és a történeti könyvek fordítása készült el, ehhez sem könnyű hozzájutni.

Mózes öt könyve és a Haftárák, 1939: Ez a kétnyelvű bibliakiadás, ami csupán Mózes öt könyvét tartalmazza, tekinthető a fent említett fordítás revíziójának is azzal a különbség- gel, hogy ez a szöveg istentiszteleti céllal is készült. A fordítok „a fordítás szövegében világosságra és az összefüggések kibontására” törekedtek – olvassuk az előszóban.

Melyiket válasszam?

Tökéletes fordítás nincs, ezért az itt megnevezett fordítások sem hibátlanok, de a maga nemében mindegyik tisztességes munka eredménye, ezért a próféták és az apostolok Istene mindegyiken keresztül tud szólni hozzánk, mai olvasókhoz. Ezért egyikhez se közeledjünk előítélettel, de mindegyiket vessük össze (ha tudjuk, az eredetivel, ha nem), akkor más fordításokkal. Én személy szerint Károli 1908-ban készült szövegét párhuzamosan használom az új protestáns fordítás 2014-ban kiadott változatával, de nem vagyok ebben dogmatikus.

Fordítás – tudomány vagy művészet?

Jan de Waard – Eugene A. Nida: Egyik nyelvről a másikra, Funkcionális ekvivalencia a bibliafordításban, Kálvin Kiadó, Budapest, 2002, 307 p.

Bibliafordításokról szólva érdemes megismerkedni két bibliafordításban jártas szerző könyvével. A szerzők beszélnek a fordítás négy irányzatáról, a szó szerinti fordításról, a funkcionálisan ekvivalens fordításról, valamint az adaptált és a kulturálisan átértelmezett fordításról.

Az első irányzat hívei mindaddig ragaszkodnak az eredeti szöveghez, amíg ez nyelvtanilag lehetséges, még akkor is, ha ennek rossz stílusú fordítás lesz a következménye. E fordítás egyik legfőbb jellemzője a nehézkesség.

A második iskola a funkcionálisan ekvivalens fordítás híve, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a fordító arra törekszik, hogy érthető, jó stílusban adja át az egyes mondatok értelmét úgy, hogy az a lehető legjobban megfeleljen az eredeti szöveg tartalmának. Az így készült fordítás önálló irodalmi alkotás, ami mögött az olvasó nem érzékeli az eredeti szöveg árnyképét.

Az adaptáció hívei hajlamosak arra, hogy az érthetőség kedvéért elszakadjanak az eredeti szövegtől. Elhagynak szavakat, betoldanak kifejezéseket, ha úgy gondolják, hogy ez segíti a megértést.

A kulturális adaptáció egyszerűen arra törekszik, hogy a szöveget átemelje az eredeti kultúrából a befogadó közösség kultúrájába. Azt szeretné, ha a Biblia úgy szólna, mintha nem az ókorban, hanem a huszonegyedik században írták volna.

Szent szövegek fordításáról lévén szó ma első helyre teszik a funkcionális ekvivalencia elvét követő fordításokat, hogy az olvasó azt olvas- sa, amiről az eredeti szöveg szól, de anyanyelvén olvassa azt anélkül, hogy folyamatosan érezné, milyen nagy kár, hogy nem érti az eredeti nyelvet.


1 A magyar bibliafordítások történeti értékeléséről számos kötetet adtak mi, melyek közül ma is kapható: Bottyán János: A magyar Biblia évszázadai, 2. javított kiadás, Kálvin Kiadó, Budapest, 2009, 258 p. Stephen M. Miller – Robert V. Huber: A Biblia története, A Biblia keletkezése és hatása, Kálvin
Kiadó, Budapest, 2012, 256 p. Fabiny Tibor – Pecsuk Ottó – Zsengellér József (szerk.): Felebarát vagy embertárs, Bibliafordítások és használatuk a mai Magyarországon, Luther Kiadó, Kálvin Kiadó, Hermeneutikai Kutatóközpont Alapítvány, Budapest, 2014, 247 p.
2 Bottyán János: A magyar Biblia évszázadai, Kálvin Kiadó, Budapest, 1982, 106. p.
3 Bottyán János: id. mű: 151. p.
4 A magyar Bibliatanács bibliafordítási ökumenikus konzultációjának előkészítő anyaga, 1970. november 10-14, 21. p.
5 Uo. 22. p.
6 Uo. 28. p.
7 Pecsuk Ottó (szerk.): A bibliarevízió műhelyéből, A Doktorok Kollégiuma Újszövetségi Szekciójának előadásai az új fordítású Biblia (1975, 1990) revíziójához kapcsolódva, Debrecen, 2011, augusztus 23-24, Kálvin Kiadó, Budapest, 2012, 181 p.
8 Káldi György fordításának a huszadik században két kiadása készült, ebből az elterjedtebb az 1930-ban kiadott, öt kötetből álló magyarázatos Biblia. Átdolgozta, bevezetésekkel és jegyzetekkel ellátta a Szent István társulat Szentírás – Bizottsága.

9 Frenkel Bernát (szerk.): Szentírás a család és az iskola részére, a szerkesztő kiadása, Wien, 1916, 1-4. kötet.