Mi az? Mire való? Hogyan használjam?

I. évfolyam 6. szám


Isten előbb sokszor és sokféleképpen szólt az atyákhoz a próféták által, majd a Fiú által szólt hozzánk (Zsid 1,1-2). Mi azonban sem Istent, sem Jézus Krisztust nem hallottuk. Ezért azok tanúságtételére vagyunk utalva, akik átvették és leírták nekünk Isten Szavát. Isten és az ember együtt munkálkodott azért, hogy az Ő életadó szava eljusson hozzánk. Isten maga gondoskodott arról, hogy Szava hitelesen szólaljon meg a Szentírásban (2Pét 1,19-21).

A Biblia Isten Szava emberi nyelven, csak akkor értjük meg, ha figyelembe vesszük a bibliai szöveg kettősségét. Isten kegyelmére, személyes erőfeszítésre, valamint emberi eszközökre van szükségünk, akik megvilágítják a bibliai szöveg összefüggéseit (ApCsel 8,29-35). A kommentár nem egyéb, mint egy emberi eszköz, ami segít abban, hogy megértsük a Szentírást.

Soha ne kezdjük a sor végén! Fel akarjuk fedezni Isten Szavát a bibliai szövegben? Olvassuk el többször és figyelmesen a kiválasztott bibliai szakaszt. Ne a magyarázatból, hanem a bibliai szövegből merítsük az első benyomást. Csak az a felismerés a mienk, amit mi magunk ismertünk fel. Nekünk kell a bibliai szövegben megtalálni Isten üzenetét, se az igehirdetők, se a bibliamagyarázók nem tehetik ezt meg helyettünk. A magyarázat nem léphet a Biblia helyébe, még akkor sem, ha istenfélő emberektől származik, akik tudományos színvonalon művelik a Szentírás magyarázatát. Ezért már itt szeretném leszögezni, hogy a bibliai kommentár nem helyettesíti a bibliai szövegben rejlő üzenet feltárására irányuló személyes küzdelmet és erőfeszítést (ApCsel 17,11). 

Amilyen hiba lenne, ha a bibliai kommentárt a Szentírás helyébe állítanánk, olyan hiba az, ha mellőzzük a segítséget, amit a bibliai kommentárból meríthetünk. Mi a bibliai kommentár és mire való? A bibliai kommentár olyan irodalmi alkotás, melyben a szakember elmondja, hogy miről van szó a kiválasztott szakaszban, és az hogyan függ össze a teljes Írás üzenetével. A kommentár írója megosztja velünk azokat az ismereteket, melyek nem szerepelnek a bibliai szövegben, de amelyek előmozdítják a szöveg megértését. A szerző összegyűjti, és a bibliai szöveghez kapcsolva közreadja azokat a nyelvi, irodalmi, kulturális és történeti ismereteket, amelyek megkönnyítik a Bibliában található üzenet feltárását.  

Douglas Moo, aki tucatnyi kommentárt írt, azt mondja, a kommentár a Szentírás emberi elemeit világítja meg. A Biblia írói héber, arám és görög nyelven írtak. Ma számos nyelven kitűnő fordítások állnak rendelkezésünkre, de sajnos, egy fordítás sem tudja maradéktalanul visszaadni az eredeti szöveget. A fordítónak választania kell a szavak között, a magyarázó azonban felsorakoztathatja az eredeti kifejezés minden jelentésárnyalatát. Ő egy egész bekezdést szentelhet annak, amit a fordítás egyetlen szóval adott vissza.

Hasonló helyzetben vagyunk a történeti, társadalmi és kulturális összefüggésekkel. Azok a szavak, hogy „evangélium”, „üdvözítő”, stb. ma már a keresztény kultúra bevett és jól értett kifejezései. Az első században azonban, amikor az apostolok kimondták, és az Újszövetség írói leírták e szavakat, még mindkét szó szerepelt a köznyelvben, mégpedig a császárkultusszal összefüggésben. Amikor Pál azt írta, hogy „az evangélium Isten hatalma”, és nekünk egy üdvözítőnk van, Jézus Krisztus, akkor olvasói „kihallották” szavaiból a korabeli közgondolkodással folytatott polémiát. Ezt a háttér információt nem tartalmazza a bibliai szöveg, de a kommentár feltárhatja azt.

A jó kommentár azonban többet mond el, mint ami a Szentírás emberi oldalával függ össze. Ha csak a szavak nyelvi, kulturális összefüggéseit világítjuk meg, ahogy azt egyébként számos írásmagyarázó megteszi, de nem vesszük figyelembe, hogy „az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szóltak az Istentől küldött emberek” (2Pét 1,20-21), akkor csak fél munkát végeztünk.

Douglas Moo szavait követve ki kell jelenteni, hogy „a legjobb kommentárok a szöveg nyelvi és történeti összefüggésén áthaladva eljutnak a szakasz teológiai mondanivalójának a feltárásához”. Meg kell értenünk az ókori hétteret ahhoz, hogy megérthessük a szöveget, mindeközben meg kell hallanunk Isten Szavát, aki az ókori szövegen keresztül megszólítja ma élő gyermekeit. Ehhez a magyarázónak két dologra van szüksége: a szöveget a hit analógiáját követve kell értelmeznie, és a „teljes Írás” (2Tim 3,16-17) összefüggésébe kell állítania azt. A jó kommentár nemcsak azt mondja meg, hogy miről van szó a kiválasztott szakaszban, hanem azt is figyelembe veszi, hogy mindez hogyan helyezkedik el a Szentírás szélesebb teológiai összefüggésében.

Megkérdezték Donald A. Carsont, aki az előbb idézett szerzővel együtt kiadott egy magyarul is olvasható bevezetést az Újszövetséghez,[1] hogy milyen a jó kommentár? Carson azt felelte, sok jó szövegelemzés van, de ezek legtöbbje gyenge abban, hogy a vizsgált szöveg jelentését integrálja a bibliai teológiai széles egészébe. „Ez súlyos hiányosság – mondta Carson. Ha az írásmagyarázattól egyenesen az alkalmazáshoz ugrassz, gyakran jutsz majd hibás következtetésre, és így egyénieskedő módon alkalmazod a szöveget. Más szóval, fontos az, hogy Isten Szavának bármely részletét az adott könyvnek, az adott szerző könyveinek, és az egész kánonnak az összefüggésében értelmezzük, hogy eljussunk Jézushoz és az Ő evangéliumához, még mielőtt megpróbálnánk alkalmazni a szöveget.”

Mi a bibliai kommentár, és mire való? Olyan segédanyag, melynek segítségével a Szentírás kutatója megérti a kiválasztott szövegrészt, beilleszti annak értelmét a teljes Írás összefüggésébe, és készen áll arra, hogy alkalmazza a feltárt üzenetet.

A KOMMENTÁROK TÍPUSAI

Van jó, elfogadható, és használhatatlan kommentár. Mi azonban most nem a kommentár minőségével, hanem a szerző által megcélzott olvasóközönséggel, és ennek megfelelően a kommentár jellegével foglalkozunk. E tekintetben általában három típust szoktak megkülönböztetni: exegetikai, igehirdetői (angolul expository), valamint hitépítő (angolul: devotional) bibliai kommentárt.[2]

Exegetikai kommentár: ez a kommentár a bibliai könyvek eredeti nyelvének szövegkritikai, szövegértelmezési problémáit mutatja be, ezért csak azok forgathatják haszonnal, akik otthonosan mozognak az eredeti szövegben. Nemcsak a nyelvi kérdések teszik kevesek számára hozzáférhetővé ezeket a kommentárok, hanem a kortörténeti, kultúrtörténeti anyag rendkívül gazdag és bonyolult volta, és nem utolsó sorban az olyan fejtegetés, amit csak azok tudnak érteni és értékelni, akik mindennapi kapcsolatban állnak a témával. Azt mondanám, hogy az exegetikai kommentárokat a szerzők általában saját kollégáiknak, hallgatóiknak, a szakma bennfenteseinek írják azzal a céllal, hogy megosszák eredményeiket és kérdéseiket a kollégákkal. Sok exegetikai kommentár egy életmű összegzése, amit azért tesz meg a szerző, hogy az utókor építsen azokra az eredményekre, amit elért a szövegértelmezésben. Az ilyen kommentárok általában csak egy-egy világnyelven jelennek meg, rendkívül drágák, ezért többnyire csak a jelentősebb teológiai karok könyvtárai tudják beszerezni őket (elektronikus változatban a kisebbek is).

E hírlevél olvasói közül elvétve akad majd, aki exegetikai kommentárokat fog olvasgatni. Ennek ellenére érdemes tudni arról, hogy vannak ilyen kommentárok, mert ha nem is lesznek mindennapi olvasmányok, segíthetnek egy-egy nehezen értelmezhető szövegrész megértésében.  

Igehirdetői kommentárok: már a névből láthatjuk, hogy az ilyen típusú kommentárokat a lelkipásztorok, az igehirdetők és a bibliai tanítók forgathatják haszonnal. Íróik általában felhasználják az előző kategóriába tartozó kommentárokat, de munkájukkal elsősorban a lelkipásztorokat, az Ige hirdetőit és tanítóit szeretnék támogatni. Ezért ha ki is térnek szövegtani kérdésekre, azt igyekeznek közérthető formában megfogalmazni. Hasonlóképpen járnak el a kulturális, társadalmi, vallási, földrajzi vagy történeti összefüggések vizsgálatával. Nagyobb figyelmet fordítanak azonban a szöveg teológiai mondanivalójának feldolgozására, és adnak egy kitekintést arra, hogy a szövegből milyen irányba induljon el az igehirdető és a tanító, amikor a tanultakat a gyülekezet elé szeretné vinni.

Ez a kommentár írásmagyarázat, tehát nem tévesztendő össze a homiletikai kommentárokkal, amelyek jobban hasonlítanak a megírt prédikációkra, mint a szó szoros értelmében vett írásmagyarázatra. Magyar nyelven számos ilyen kommentár van, ezért később lesz alkalmunk közelebbről is megnézni ezt a típust.

Hitépítő kommentárok: ezeknek két fajtáját szoktam megkülönböztetni: azokat, amelyekben a szerző a szöveg gondos vizsgálata helyett megelégszik azzal, hogy elmondja azokat a nyájas gondolatokat, ami a bibliai szöveg olvasása kapcsán eszébe jutott. Ezeket úgy nevezném, hogy személyes elmélkedések a bibliai szöveg fölött, és ezt nem elismerésnek szánom, azt a hiányérzetemet fejezem ki vele, hogy aki így ír, az adós marad a bibliai szöveg alapos elemzésével, ezért minden kegyessége ellenére igen keveset segít az Írások értelmezésében.

Szerencsére vannak azonban olyan gyakorlati írásmagyarázatok is, amelyek minden tekintetben méltók erre a névre: az Írást magyarázzák úgy, hogy azt a hívők személyes és közösségi életére alkalmazzák. Ezt a típusú magyarázatot csak egy hajszál választja el az igehirdetői és igetanítói kommentároktól. A bibliai szöveget világítják meg, de egyszerűbben és a laikusok számára érthetőbben, mint amazok.

Mindezek ismeretében, mielőtt kommentár után nyúlunk, tisztázzuk, hogy milyen célra szeretnénk használni. Ha igehirdetésre, bibliaórára vagy hitoktatásra készülünk, akkor elsősorban olyan kommentárt keressünk, amit szerzője azért írt, hogy segítse vele szolgálatunkat. Ha kérdéseink vannak egy bizonyos szöveggel kapcsolatban, és szeretnénk kibogozni egy nehezen érthető szöveg üzenetét, akkor egy-egy jó exegetikai kommentár segíthet. Ha viszont személyes épülésünkre olvassuk a Bibliát, és úgy érezzük, hogy ehhez segítségre lenne szükségünk, akkor válasszunk a gyakorlati kommentárok közül.

TEOLÓGIAI ELKÖTELEZETTSÉG

A kommentár kiválasztásánál vegyünk figyelembe még egy dolgot: minden írásmagyarázó valamilyen teológiai irányzathoz tartozik. Amikor teológiai irányzatról beszélek, akkor ezen két dolgot értek: a szerző hitvallását, valamint az adott hitközösségen belüli elköteleződésének irányát. Az első azt jelenti, hogy vannak katolikus, anglikán, evangélikus, református, és a legkülönbözőbb evangéliumi szabadegyházakhoz tartozó írásmagyarázók. Ezek a szerzők, ha nem is írják le, a bibliai szöveg értelmezésénél érvényesítik hitvallási elkötelezettségüket, és ez így is van rendjén. Nekem, azonban, aki használom a kommentárt, tudnom kell, és figyelembe kell vennem a szerző hitvallását, mert ehhez képest fogom értelmezni azt, amit egy-egy bibliai szövegről mondott.

Véletlenül sem szeretném azt sugallni, hogy az ember csak azokat a kommentárokat használja, melyek saját felekezeti családjának teológiai látását képviselik. Ellenkezőleg, kifejezetten hasznos, ha az írásmagyarázónak van alkalma arra, hogy „párbeszédre lépjen” olyan szerzőkkel, akik más iskolákhoz tartoznak, mint ő maga. Az igazság a párbeszédben tárul fel, ezért egyetlen írásmagyarázó se meneküljön el az elől a kihívás elől, hogy mérlegelnie kell más hitvallású bibliamagyarázók kijelentéseit egy adott szakaszról. Viszont ne legyünk se vakok, se tudatlanok, lássuk meg a kihívásokat, és szembesüljünk azokkal.

Mit jelen az elköteleződés másik iránya? Azt, hogy vannak konzervatív anglikánok, reformátusok, evangélikusak, és konzervatív evangéliumiak is. És vannak, akik e hitvallások valamelyikét követik, de modern, liberális, vagy posztmodern módon teszik ezt. Vannak, akik a verbális inspiráció hívei és a Szentírás tévedhetetlenségét (inerrancy) képviselik, vannak, akik a történeti grammatikai írásértelmezés hívei, és vannak, akik a történeti kritikai értelmezést követik. Erre is vonatkozik az, amit az előző kategóriára mondtam, tudnunk kell, milyen mű van a kezünkben, mit várhatunk attól, és milyen párbeszédre léphetünk vele.

A KOMMENTÁR HASZNÁLATA

Elérkeztünk az utolsó kérdésünkhöz: hogyan használjuk a bibliai kommentárt? Nem kérdés, hogy kommentárra szükségünk van, senki sem tudja egyedül kikutatni a bibliai szövegben rejlő összes kincset. Használjunk több (legalább kettő, három) kommentárt: egy teológus nem teológus, egy kommentár nem kommentár. A szöveg és a különböző magyarázatok összevetéséből sok új kérdés fakad, ami visszavezet bennünket a bibliai szöveghez, hogy még alaposabban megvizsgáljuk azt.

Előbb a bibliai szöveg, aztán a kommentár: Már az eddigiekből is kiderült, hogy a szöveg alapos olvasása és vizsgálata megelőzi a kommentárhasználatot. Ne nyúljunk a kommentárhoz, amíg el nem olvastuk a bibliai szöveget, és nem készítettünk belőle vázlatot, azaz nem vizsgáltuk meg a szöveg szerkezetét, és nem foglaltuk össze a szakasz üzenetét.

Miért van erre szükség? Azért, hogy „beszélgetni tudjunk” a kommentárral, nem csupán használni azt. Ha nincs önálló véleményünk, a kommentár szerzője fogja megmondani, hogy mit gondoljunk. Használjuk a kommentárt arra, hogy megértsük a bibliai szöveg nyelvtani és mondattani szerkezetét, mert így könnyebben fel tudjuk hozni a szöveg mélyén rejlő kincseket.

Kérdésekkel jöjjünk: A bibliai szöveg elemzésével egy időben írjuk fel azokat a kérdéseket, amelyekre szeretnénk választ kapni. Majd ezekkel a kérdésekkel a kezünkben lapozzuk fel a kommentárokat, és keressünk választ rájuk. Ez a módszer gyakorlatias, és időt nyerünk vele, mert nem kell betűről-betűre végigolvasni azokat a magyarázatokat, amit már amúgy is felfedeztünk a bibliai szöveg vizsgálata során.

Ilyen kérdéseket tehetünk fel: Mit mondott a bibliai szerző valójában? Mért mondta ezt?  Mi volt az a konkrét szükséglet, amire Isten válaszolt a bibliai szövegben? Miért ezt a módot választotta arra, hogy megszólaljon? Miért ilyen képeket használt? Mit értettek meg, és hogyan reagáltak az első olvasók, ha egyáltalán tudhatunk erről valamit? Mit jelent ez a szöveg ma? Mit kell tennem ennek tudatában?

Kérdezzük meg, hogy milyen teológiai mondanivaló emelkedik ki a szövegből? Hogyan értelmezhető ez a teológiai mondanivaló a mai olvasók (hallgatók) helyzetében?

Térjünk vissza a szöveghez: Ha elolvastuk és lejegyeztük a legfontosabb gondolatokat, amit a kommentárokból merítettünk, térjünk vissza a bibliai szöveghez, és ütköztessük ezeket a gondolatokat a szöveggel. Szűrjük ki azokat a gondolatokat, amit nem igazol a szöveg, és a kommentárokból hozott gondolatokkal tárjunk fel új értékeket a bibliai szövegben. Ne feledjük Jézus szavait: „minden írástudó, aki tanítványává lett a mennyek országának, hasonló ahhoz a házigazdához, aki újat és ót hoz elő kamrájából” (Mt 13,52).

Amikor mindezzel készen vagyunk, próbáljuk meg összegezni az eredményt, majd jegyezzük le. Ne engedjük, hogy a semmibe hulljon az a sok munka, amit a bibliai szöveggel és a kommentárokkal eltöltöttünk. Ha mindezt elvégeztük, készen állunk arra, hogy alkalmazzuk azt, amit megtanultunk.

ELÉRHETŐ KOMMENTÁROK

Ez a cím talán túl ambiciózus, mert egy hírlevélben lehetetlen bemutatni minden olyan kommentárt, amit valaha írtak.[3] Valójában arról van szó, hogy megpróbálom bemutatni azokat a magyar nyelven hozzáférhető bibliai kommentárokat, amelyeket jó szívvel ajánlok evangéliumi keresztény bibliaolvasóknak, bibliamagyarázóknak.[4]

Angol nyelvű kommentárok: Mielőtt a magyar nyelvű kommentárokra térnék, szeretném felhívni az olvasó figyelmét néhány olyan angol kommentár sorozatra, amit (nyomtatott vagy elektronikus formában) megtalálunk a hazai teológiai főiskolák és egyetemek könyvtáraiban. A sorozatokról tudni kell, hogy minden kötet önálló alkotás. Ebből kifolyólag a sorozatban szereplő könyvek minősége és szemlélete változó.

Az 1950-es években kezdték el a „New International Commentary” című sorozatot, eddig az Ószövetségről 26 kötet, az Újszövetségről 20 kötet jelent meg. Minden szerző gazdag tudományos anyagot használt fel, miközben megőrizte evangéliumi szemléletét. A kommentár szerencsésen egyesíti az exegetikai és a teológiai szempontokat. Az újszövetségi sorozatból csak Péter második levele és Júdás levele nem készült még el, az ószövetségi részből Mózes második, Sámuel második, valamint a Királyok és a Krónikák két könyve hiányzik.

A teljes Szentírást felöleli a „Word Biblical Commentary”. Ez a sorozat olyan olvasóknak készült, akik otthonosan mozognak a bibliai héber, arám és görög nyelvben. A szerzők szemlélete evangéliumi, munkájuk pedig exegetikai, tudományos. Az Ószövetség minden könyvéről készült magyarázat, összesen 31 kötetben. Az újszövetségi rész 24 kötetben jelent meg, de még nem készült el az Apostolok Cselekedeteiről és a Korinthusi 1. levélről szóló magyarázat.

Két újszövetségi sorozatról szeretnék még szólni: a „Baker Exegetical Commentary on the New Testament” köteteit evangéliumi személettel írták teológiai hallgatóknak, lelkipásztoroknak és teológiai tanároknak. Áttekinthető, jól kezelhető kötetek. Könnyebb olvasmányok, mint a Word Biblical Commentary újszövetségi kötetei. A kommentár 18 kötetben lefedi a teljes Újszövetséget.

A másik nagy evangéliumi könyvkiadó, a Zondervan Publishing is kiad egy kommentárt: a „Zondervan Exegetical Commentary on the New Testament” című sorozat 2002-ban indult. A kötetek egységes formátumot követnek: egy-egy prédikáció alapszövegéül szolgáló egységekre bontják a bibliai szöveget. A szakasz bevezetéstani kérdésekkel kezdődik, amit a bibliai szöveg szerkezeti és mondattani elemkése követ. A magyarázó követi a bibliai szöveg érvrendszerének természetes fonalát, majd a teológiai mondanivaló és az alkalmazás bemutatásával zárja a szekciót. A görög szöveggel csak annyit foglalkozik a mű, ami elengedhetetlenül szükséges a szövegmagyarázó (angol: expository) prédikáció elkészítéséhez. Eddig a négy evangélium és az Apostolok Cselekedetei, a Római, a Korinthusi első, a Galata, Kolossé, Filemon, a két Thesszalonikai, valamint a Jakab levele készült el.

Magyar nyelvű kommentárok: áttérve a magyar nyelvű kommentárokra, az ember hajlamos azzal a több évtizede hallható siránkozással kezdeni, miszerint kevés jó magyar kommentár készül. Ez igaz, de hozzá kell tennünk, hogy a magyar olvasóközönség – miközben a magyar kommentárok hiánya fölött siránkozik – büszkén hangoztatja, hogy ő bizony csak a legelőkelőbb német és angol kommentárokat használja, és ez nem igen hat ösztönzőleg azokra, akik képesek lennének jó bibliai kommentárokat írni. Becsüljük meg tehát, amit kaptunk, legalább annyira, hogy számba szedjük őket.

Jubileumi kommentár: A hazai reformátusok lelkipásztorok részére írt kommentárjával „A Szentírás magyarázata, Jubileumi kommentár” című művével szeretném kezdeni. Az első kiadás 1967-ben jelent meg az 1567-es Debreceni Alkotmányozó Zsinat 400. évfordulója alkalmából. A kötet a teljes Szentírást felöleli 1200 A/4-es oldaon, két hasábos tördeléssel. Az első 132 oldal bemutatja az Ó- és az Újszövetség korának történetét, mindkét szövetség nyelvét, gondolkodását és irodalmi vonatkozásait, valamint ad egy földrajzi és egy régiségtani áttekintést a bibliai korról. Ezt követi az egyes könyvek tömör magyarázata a bibliai szöveg egyes bekezdéseit követve. A szerzők református lelkipásztorok és teológiai tanárok, akik a történetkritikai írásmagyarázat talaján állnak, és természetesen saját hitvallásuk szellemében magyarázzák a bibliai szöveget.

A rendszerváltás után, 1995-ben elkészült a mű második kiadása, amit három kötetben adott ki a Kálvin kiadó. Az új kiadásban több bibliai könyvet új szerző magyaráz, ezért érdemes párhuzamosan használni a két kiadást.

Az Ószövetségben a Zsoltárok könyvét az első kiadásban Módis László, a másodikban Karasszony Dezső, Ezékiel könyvét az első kiadásban Domján János, a másodikban szintén Karasszony Dezső, míg Aggeus és Zakariás könyvét az első kiadásban Módis László, a másodikban Tóth Kálmán magyarázta. Az Újszövetségből az első kiadásban János evangéliumát Kiss Sándor, a másodikban Lenkeyné Semsey Klára, míg a Korinthusi első levelet Kiss Sándor, illetve Bolyki János magyarázta.

Kálvin János írásmagyarázatai: a református szerzőknél maradva szólni kell Kálvin János írásmagyarázatairól. Az ószövetségi könyvek közül a kispróféták műveiről (Ámos, Abdiás, Jónás, Jóel, Mikeás) jelentek meg Kálvin János magyarázatai. Nyomtatásban nem olvasható, de szigorúan magánhasználatra az Interneten hozzáférhető a szerző Zsoltárok, Ézsaiás, és Dániel könyvéhez írt magyarázata is.[5]

Mérföldkőnek tekinthető a Kálvin Kiadó vállalkozása, hogy megjelenteti Kálvin János újszövetségi könyvekhez írt magyarázatát. A sorozat csaknem befejeződött, János evangéliumától a katolikus levelekkel bezárólag minden kötet megjelent (12 kötet). Hiányzik még Kálvin Jánosnak a szinoptikus evangéliumokhoz írt magyarázata, amit a szerző nem úgy oldott meg, hogy külön-külön kötetben tárgyalja Máté, Márk és Lukács evangéliumát, hanem „összhangba hozta” és úgy magyarázta a hármat. Ez utóbbi mű 1939-ban már megjelent (4 kötetben), várjuk, hogy a sorozatba is bekerüljön, hogy így teljes legyen a mű. Kálvin János írásmagyarázatai alapos jártasságról tesznek tanúbizonyságot mind a görög, mind a latin nyelvben, de elsősorban a szöveg teológiai mondanivalóját fejtik ki. Ezért az igehirdetők nagy haszonnal forgathatják.

Jeromos Bibliakommentár: a Második Vatikáni Zsinat megújulást hozott a római katolikus egyházba a bibliai tudományok terén. Ennek egyik gyümölcse a Jeromos Bibliakommentár, ami eredetileg egy kötetben, angol nyelven jelent meg. A magyar fordítás a kommentár második, átdolgozott kiadásából készült, három kötetben: az első az ószövetségi, a második az újszövetségi könyvekhez írt magyarázatokat tartalmazza, míg a harmadik kötet bevezetéstani, tudománytörténeti és bibliai teológiai kérdésekkel foglalkozik. Ez a kommentár is a történetkritikai írásmagyarázat szellemében készült római katolikus laikus értelmiségiek részére. Értékét abban látom, hogy betekintést ad a római katolikus bibliai értelmezés világába. A köteteket a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat adta ki, Budapest, 2002-2003, 1-3. köt. 894+668+698 p.

A Biblia Ma sorozat: ez a sorozat, ami a Harmat Kiadó gondozásában jelenik meg egy angol sorozat magyar kiadása. „The Bible Speak Today” sorozat egyik ismert szerkesztője John R. W. Stott (1921-2011), evangéliumi anglikán vezető volt, aki három elvet fogalmazott meg a kötetekkel kapcsolatban: minden kötet adjon pontos magyarázatot a bibliai szövegről, hozza a szöveget összefüggésbe a mai élettel, és legyen olvasmányos. Angolul elkészült mind a 66 bibliai könyv magyarázata. A sorozat 55 kötetből áll. Többek között erre a sorozatra utaltam, amikor azokról a gyakorlati magyarázatokról szóltam, amelyek komolyan veszik a bibliai szöveget, miközben közérthető módon szólnak azokhoz is, akik nem végeztek teológiát. A sorozat minden szerzője ismert bibliatudós és gyakorló lelkipásztor egy személyben. Természetesen a sorozat minden kötete különálló mű, és magán hordozza a szerző adottságait.

Magyarul eddig 15 kötet jelent meg: öt az Ószövetségről (5Mózes, Bírák, Jób, Ézsaiás és Dániel könyve), és tíz az Újszövetségről (Hegyi Beszéd, Apostolok Cselekedetei, Római, Korinthusi első, Galáciai, Efézusi, kolosséi, Timóteusi első és Tituszhoz írt, valamint a Timóteushoz írt második levél, és János levelei).

Személy szerint első helyre tenném ezt a sorozatot az igehirdetők szükségleteire tekintve.

Evangélikus szerzők: Mielőtt szólnék az evangélikus írásmagyarázókról, szeretném felhívni az olvasó figyelmét a „Magyar Evangélikus Digitális Tárra”,[6] ahol számos bibliai kommentárt megtalálhat az itt bemutatottak közül is.  Karner Károly (1897-1984) munkásságával kezdeném, aki Máté és János evangéliumához, a Római levélhez és a Jelenések könyvéhez írt magyarázatot. Utóbbit „Apokalipszis” címmel adták ki külföldön. Magyarázatai magvasak, megbízhatóak, és szövegszerűek.

A Magyar Evangélikus Sajtóosztály az 1960-as években indított el egy sorozatot, melynek keretében az Evangélikus Teológiai Akadémia tanárai számos kitűnő kommentárát adták ki. Ezek jelentős észét megtaláljuk az előbb említett elektronikus felületen. A sorozatban kiadták az Ószövetségből Jób könyvének, néhány zsoltárnak, Jeremiás könyvének (2 kötetben), Ezékiel könyve első 24 fejezetének, valamint Ámos könyvének a magyarázatát. Az Újszövetségből Márk és Lukács evangéliuma, a két Korinthusi levél, a Filippi levél, a Kolosséi és Filemoni levél, valamint János leveleinek magyarázata jelent meg. Mindegyik hasznos tanulmány lehet az igehirdetőknek, ha nem feledkeznek meg arról, hogy párbeszédet kell folytatnunk a kommentárokkal.

Ravasz László írásmagyarázatai: Ravasz László, református püspök elsősorban homiletikai munkássága miatt lett világhírű. Neve szerepel a homiletika egyetemes történetéről készült angol nyelvű könyvsorozatban. Kényszerű visszavonulása után azonban több írásmagyarázó művet írt, amit a rendszerváltás után kiadott egyházának sajtóosztálya. Ma már vadászni kell a kötetekre, mégsem mehetünk el szó nélkül mellettük. Ószövetségi magyarázatait egy kötetben adták ki (Zsoltárok, Ézsiás 1-12. r, valamint Zakariás könyve), újszövetségi magyarázatai két kötetet tesznek ki a három szinoptikus evangéliumot, Kálvinhoz hasonlóan együttesen magyarázta, írt János evangéliumáról, az Apostolok cselekedeteiről, az apostoli levelekről és a Jelenések könyvéről.

Egyszerűen a Bibliáról: ezzel a címmel adják ki Ablonczy Dániel (1915-2010) örökösei a szerző gyakorlati bibliamagyarázatait. Ablonczy Dániel református gyülekezeti lelkipásztor volt, aki igényes, de gyakorlatias bibliamagyarázatokat írt. Munkásságáért a Károli Gáspár Egyetem tiszteletbeli doktori címet adott neki. Tizenkét bibliai könyvhöz írt gyakorlati írásmagyarázatokat, ami hasznos olvasmány mind a teológiai képzettséggel nem rendelkező igehirdetőknek, mind a lelkipásztoroknak. Ezek a kötetek felölelik az Ószövetségből a Zsoltárok (2 kötet), Jeremiás (2 kötet), Dániel, Hóseás, Mikeás és Zakariás könyvét. Az Újszövetségből Márk evangéliumát, az Apostolok cselekedeteit, a két Korinthusi, az Efézusi, a három Pásztorlevelet, a Zsidókhoz írt levelet, Jakab levelét, valamint a Jelenések könyvét.

Könyvről-könyvre: Térjünk át azokra a kötetekre, melyek egy-egy könyvet dolgoztak fel. Nem minden könyvről készült említésre méltó és viszonylag elérhető mű, és nem fogom megismételni azt, amit fentebb leírtam. Így ez a rész szükségszerűen foghíjas lesz, de talán azért mégis segítek vele valamennyit.

Zsoltárok könyve: fontosnak tartom, hogy szóljak az Ószövetség imakönyvéről, amit sokan feldolgoztak, mégis számos igehirdető méltatlanul elhanyagolja. Néhány katolikus szerzőt szeretnék hozzáadni az eddigiekhez: Paul Beauchamp  „A zsoltárok világa” című könyve (Bencés Kiadó, Pannonhalma, 2013, 286 p.) nem kommentár, hanem bevezetés a zsoltárokhoz. Dér Katalin „A zsoltárok misztériuma” című könyve mindennapi élethelyzeteinkkel szembesíti a zsoltárokat, és értékes gyakorlati következtetéseket von le belőlük (Kairosz Kiadó, Budapest, 2015, 400 p). Szabó Márta „A zsoltárok kincsei” című könyvének első kötetében az 1-41. zsoltárból válogat, héber szövegelemzést, fordítást, valamint magyarázatokat fűz az egyes zsoltárokhoz (Szent István Társulat, 2015, 418 p). Végül felhívom az olvasó figyelmét egy hatalmas műre, Augusztinusz egyházatya zsoltármagyarázataira, amit hat kötetben adnak ki. Öt kötet elkészült, ami a 109. zsoltárig magyarázza végig az ószövetségi imakönyvet (Jel Kiadó, Budapest, 2017-2018).

Az evangéliumok: az eddig felsorolt művek mellett az evangéliumokról megemlíteném a következő köteteket: Almási Mihály: Máté evangéliuma, Mécses sorozat 1-2, GyuRó Art-Press, Szokolya, 2000-2003, 304+216 p (baptista). Alios Stöger: A Lukács evangélium, Prugg Verlag, Eisenstadt, 1975, 414 p. Farkasfalvy Dénes: Testté vált szó, Evangélium Szent János szerint, Prugg Verlag, Eisenstadt, 1986, 1-3. kötet. (mindkettő római katolikus). Bolyki János: Igaz tanúságtétel, Kommentár János evangéliumához, Osiris Kiadó, Budapest, 2001, 560 p (református). Kocsis Imre: A hegyi beszéd, A Biblia világa, Jel Kiadó, Budapest, 2005, 204 p (katolikus). Kókai Nagy Viktor: A hegyi beszéd, L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2007, 357 p (református). Joachim Jeremiás: Jézus példázatai, Református Zsinati Iroda, Budapest, 1990, 166 p (református). Kozma Zsolt: Jézus Krisztus példázatai, Iránytű Alapítvány, Gödöllő, 2002, 552 p (református).

Apostoli levelek: az eddig felsoroltakon felül u. ő: A Korinthusbeliekhez írt első levél magyarázata, Nagyvárad, 1995,467 p. Tőkés István: A Korinthusbeliekhez írt második levél magyarázata, nagyvárad, 1995, 443 p (református). Soós Attila: A szeretet himnusza, A szeretet művészete a Biblia tükrében, Bibliaiskolák Közössége Kiadó, Budapest, 2001,  214 p (adventista). Holger Finze-Michaelsen: Szeretet nélkül semmi vagyok, A szeretet himnusza, Kálvin Kiadó, Budapest,  2013, 159 p (református). Varga Zsigmond: A Galatákhoz írt levél, Kálvin Kiadó, 1998, 112 p. Balla Péter: Pál apostol levele a Galáciabeliekhez, Kommentár bevezetéssel és exkurzusokkal, Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, Budapest, 2009, 284 p (mindkettő református). Luther Márton: Tündöklő vétkekről és az átokká lett Krisztusról, A Galata-kommentár, Hetedik Kiadó, 2017, 215 p (magánkiadás). Geréb Zsolt: Az Efézusiakhoz írt levél magyarázata, Kolozsvár, 2012, 264 p. u. ő: A Kolosséiakhoz és Filemonhoz írt levél magyarázata, Kolozsvár, 2010, 274 p. u. ő: A Thesszalonikabeliekhez írott levelek magyarázata, Kolozsvár, 2004, 196 p. u. ő: Péter első levelének magyarázata, Kolozsvár 2015, 194 p (református). Lenkeyné Semsey Klára: Péter második levelének és Júdás levelének magyarázata. Kálvin Kiadó, 2012, 261 p (református). Bolyki János: A tanúvallomás folytatódik, Kommentár János leveleihez, Osiris Kiadó, Budapest, 2008, 320 p (református).Jelenések könyve: Almási Mihály: A Jelenések könyve, Érted-e, amit olvasol? GyuRó Art-Press, Debrecen, 1998, 1-2. kötet, 256+280 p (baptista). Vankó Zsuzsanna: Jézus Krisztus Apokalipszise, Írásmagyarázat a Jelenések könyvéhez, Bibliaiskolák Közössége-Spalding Alapítvány, Herceghalom, 1-4. kötet, 2007-2011, 253+300+247+302 p (adventista). Lenkeyné Semsey Klára: A Jelenések könyvének magyarázata, Kiadja a magyarországi református Egyház Doktorok Kollégiuma, Debrecen, 2011, 1-2. kötet, 312+348 p. Dér Katalin: A Jelenések könyve, Kairosz Kiadó, Budapest, 2013, 395 p (katolikus).  John F. Walvoord: Jelenések, Az átdolgozott kiadást készítette és gondozza: Philip E. Rawley és Mark Hitchcock, Patmos Records, Budapest, 2016, 1-2. kötet, 210+183 p (diszpenzácionalista).


[1] D. A. Carson és Douglas J. Moo: Bevezetés az Újszövetségbe, Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, Budapest, 2007, 779 p.

[2] Van olyan osztályozás is, ami öt kategóriát különböztet meg: kritikai, exegetikai, teológiai, igehirdetésre felkészítő és gyakorlati, vagy alkalmazó.

[3] Két kis könyv készült arról, hogy melyek az említésre méltó angol nyelvű kommentárok: az egyik az ószövetségit, a másik az újszövetségi kommentárirodalomról szól: Tremper Longman III.: Old Testament Commentary Survey, 5. kiadás, Baker Academic, 2015, 159 p. D. A. Carson: New Testament Commentary Survey, 7. kiadás,Baker Academic, 2013, 176 p.

[4] A magyar nyelvű református és evangélikus írásmagyarázatok felsorolását megtaláljuk „A Szentírás magyarázata, Jubileumi kommentár” című mű 2, kiadásában, Kálvin Kiadó, Budapest, 1995, 7-12. p. Benyik György „A magyarországi biblikus irodalom a kezdetektől 1997-ig” című könyvében igyekezett teljes körű bibliográfiai leírást adni a magyar nyelvű írásmagyarázati művekről. Szeged, 2000, 338 p.

[5] https://www.scribd.com/doc/69770710/Kalvin-Janos-Kommentar-a-Zsoltarok-konyvehez

[6] https://medit.lutheran.hu/site/kategoria/4