BIBLIAI HERMENEUTIKA

Fogalma, szerepe, eszközei

A hermeneutika görög szó, azt jelenti, hogy a megértés és az értelmezés tudománya. A bibliai hermeneutika a Biblia magyarázatát megalapozó tudomány.A hermeneutika tudomány, mivel az értelmezés törvényeinek logikus és szabályos rendszerét közvetíti; de művészet is, olyan szerzett képesség, amihez képzelőerőre van szükség. Harmadszor a bibliai hermeneutika lelki tevékenység, ezért az egészséges bibliai hermeneutika a Lélek ajándéka. A bibliai hermeneutika nem új tudomány, a Szentírás értelmezése mindig foglalkoztatta azokat, akik hitték, hogy a bibliai könyvek Isten szavát közvetítik emberi nyelven. 

Voltak és ma is vannak, akik szerint hermeneutikára nincs is szükség, ezért ők előzetes elméleti reflexió nélkül veszik kezükbe a Bibliát és csupán „józan eszükre”támaszkodnak a szöveg értelmezésében. A „józan ész”azonban korántsem olyan józan, mint sokan gondolják: bibliamagyarázatunkba, akár szándékunkban áll, akár nem, belevisszük élményeinket, tapasztalatainkat, kultúránkat. Mindez azzal a veszéllyel jár együtt, hogy olyasmit olvasunk ki a Bibliából, amit sem Isten, sem a szerzők nem akartak. Ahhoz, hogy e kísértést elviselhető keretek között tudjuk tartani, két dologra van szükség: tudatában kell lennünk, hogy a veszély létezik, megfelelő módszereket kell kialakítanunk, hogy uralkodni tudjunk rajta. Soha, egy pillanatra sem szabad elfelejteni, hogy amikor kezünkbe vesszük a Szentírást, mérhetetlen kincset tartunk kezünkben, de a félremagyarázás bűne is leselkedni kezd az ajtó előtt. Vágyik ránk, és csak akkor uralkodhatunk felette (1Móz 4,7), ha a hit szabályai szerint járunk el a magyarázatban.

A hermeneutika szerepe

Nem szeretném olvasóimat hosszú és nehézkes tudománytörténeti fejtegetésekkel terhelni, de annyit el kell mondanom, hogy a hermeneutika nem pusztán teológiai tudomány, a humán tudományok minden területén alkalmazzák. Sőt, van aki szerint a természettudományok eredményeinek összegzése során sem mellőzhetjük.  Friedrich Schleiermacher (1768-1834) német lutheránus teológust tekintik a mai értelemben vett hermeneutika megteremtőjének, aki a hermeneutika fogalmát nem csupán a szent szövegre vonatkoztatta, hanem minden írott és kimondott szó „megértésének művészetévé”bővíttette ki. 

A hermeneutika, mint a humán tudományok módszertana hosszú utat tett meg. Olyan szakemberek foglalkoztak vele, mint Wilhelm Dilthey (1833-1911) történész és filozófus, aki a hermeneutikát a humán tudományok alapvető módszerének tartotta. Martin Heidegger (1889-1976) német filozófus szerint a megértés nem csupán módszer, hanem az ember önértelmezésének eszköze.  Miközben az ember megérti a világot, önmagát is megérti. Őt követte Hans-Georg Gadamer (1900-2002), aki szintén német filozófus volt, és aki „Az igazság és módszer, Egy filozófiai hermeneutika vázlata”című könyvében arról írt, hogy az irodalmi művek a világ megértésének lehetséges eszközei. Ezért a szövegek értelmezése nemcsak a tudomány feladata, hanem a világ emberi megtapasztalásának eszköze is. Ezért a hermeneutika célja – állította Gadamer – hogy megfelelő eszközöket adjon kezünkbe ahhoz, hogy megérsük, és átérezzük a bennünk lévő és a bennünket körülvevő valóságot.

A hermeneutika közügyé lett tehát, és ez visszahatott a bibliai szöveg magyarázatára is. Azok, akik nem követik szorosan a bibliai hermeneutika fejlődését, ma is lényegében kétféle írásmagyarázatról beszélnek, egy történetkritikai, illetve egy történeti grammatikai irányzatról. A huszadik század második felében ezzel szemben az írásmagyarázatnak számos irányzata alakult ki, melyek közelebb állnak az irodalmi, mint a történeti tudományokhoz. 

Ma a jobb iskolákban a teológiai hallgatók a történeti szempontokon túl megismerkedhetnek a szöveg nyelvtani, irodalmi, formakritikai, szerkezeti, retorikai, dramaturgiai szempontjainak vizsgálatával. Így a mai írásmagyarázó már nem egysíkú történeti szövegként kezeli a Bibliát, hanem arra törekszik, hogy a lehető legsokoldalúbb módon közelítse meg a szöveget, hogy minél gazdagabb legyen az üzenet, amit felszínre hoz belőle.^[1]Ebben az összefüggésben kell feltennünk a kérdést: mi a bibliai hermeneutika szerepe? 

Kezdjük azzal, hogy mi nem lehet a szerepe! Teológiai tanulmányaim kezdetén egyik tanárunk elmondott egy történetet, ami arról szólt, hogy egy juhászember zsebkéssel műtött szemet. Valamilyen őstehetség lehetett, aki le tudta fejteni a hályogot az emberek szeméről. Az orvosok egy nap elvitték a műtőbe, és megmutatták neki, hogyan végzik ezeket a műtéteket. A bácsi elbizonytalanodott, és felhagyott a szemműtéssel. Az előadó láthatóan kedvelte saját történetét, bizonyára ezért emlékszem rá ma is, ötven év távlatából. Ugyanakkor éppen az elmúlt ötven év tanított meg arra, hogy mit sem ér az a tudomány, ami megfosztja az embereket attól, hogy használják Istentől kapott talentumaikat. Ha túlbonyolítjuk azt, ami Isten szándéka szerint olyan egyszerű, hogy a kicsinyek is megértsék, ahelyett, hogy segítenénk, kárt okozunk. 

A bibliai hermeneutika bemutatása célt téveszt, ha azt üzenjük vele, hogy a Szentírást csak azok vehetik kezükbe, akik neve előtt olyan varázsigét vannak, mint Professzor, Dr. habil.és így tovább. „A Biblia mindenkié!”,ezért a Szentírást nem vehetjük ki az emberek kezéből. Ehelyett a teológusnak segítenie kell a többieket, hogy mindenki elmondhassa: „lában elött mécses a te igéd, ösvényem világossága”(Zsolt 119,105). „Ha eljutott hozzám igéd, én élvezettel forgattam a számban, igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt, hiszen rólad neveztek el engem, Uram, Seregek Istene”(Jer 15,16). 

A hermeneutikai kérdéseket nem azért feszegetjük tehát, hogy kedvét szegjük azoknak, akik kutatni szeretnék az írásokat, hanem azért, hogy hozzásegítsük őket a felkészültebb bibliaolvasáshoz. Ezért csak olyan kérdésekkel foglalkozom, amelyek hasznosak azok számára, akik életüket nem a teológiai tudományok művelésével töltötték el, de akik vágynak arra, hogy a Szentírást kutatva növekedjenek az igazságban, a tökéletességben és a jó cselekedetekben (2Tim 3,16-17).  Továbbá szeretnék segíteni azoknak is, akik hétköznapi elfoglaltságaik mellett kötelezték el magukat az ige hirdetése mellett (2Tim 4,1-5). 

A bibliai hermeneutika fejezetei

A bibliai hermeneutikának lényegében négy fejezete van: (1) az első az írásmagyarázó személyéről szól. Ki vagy te és ki vagyok én, aki elég bátornak érzem magam ahhoz, hogy Isten Szavát magyarázzam? (2) Milyen általános szempontokat kell követnünk, hogy helyesen hasogathassuk az igét? (3) Milyen szerepe van a műfajismeretnek a bibliai szöveg értelmezésében? (4) Hol és hogyan hasznosíthatjuk azokat az értékeket, amit a bibliai szöveg értelmezése során a felszínre hoztunk? Tekintsük át ezt a négy kérdést valamivel részletesebben!

A magyarázó identitása és célja:Tisztességes írásmagyarázatot csak tisztességes emberként adhatunk. Ezért – mielőtt elkezdenénk a szöveg értelmezését – önmagunkkal kell tisztában lennünk. „Önmagatokat tegyétek próbára, hogy hitben jártok-e? Önmagatokat vizsgáljátok meg”(2Kor 13,5)! 

Az első kérdés, amit az önvizsgálat során felteszünk, hogy hisszük-e, hogy a Biblia Isten szava emberi nyelven? Isten, aki a mennyekben van, belépet az emberi történelembe, beszélgetett az emberekkel, és olyan tetteket hajtott végre, melyek – mint jelenlétének lenyomatai – itt maradtak velünk. Ha a magyarázó „módszertani ateizmusban”(Ulrich Luz) szenved, és elveti Isten történelmi beavatkozásainak lehetőségét, ezzel elzárja maga előtt a bibliai szöveg megértésének útját: „a nem lelki ember pedig nem fogadja el Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni”(1Kor 2,14). „Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik”(Zsid 11,6).

A második kérdés, amit fel kell tennünk magunkban, hogy nyitottak vagyunk-e rá, hogy engedelmeskedjünk a bennünket megszólító Istennek? Isten Szava azért adatott, hogy „hitre és engedelmességre hívjunk fel minden népet, akik közé tartoztok ti is, Jézus Krisztus elhívottjai”(Rm 1,5).  Isten kinyilatkoztatta az evangéliumot, ami „nyilvánvalóvá lett, és az örök Isten rendelkezései szerint a próféták írásai által tudtul adatott minden népnek, hogy eljussanak a hit engedelmességére”(Rm 16,25-26).  Isten arra rendelt el bennünket, hogy engedelmeskedjünk a Szentlélek által (1Pét 1,2), ezért Péter apostol arra kér minket, hogy „mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek”,ehelyett „tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel”(1Pét 1,14,22).

Jézus az engedelmességre való készséget az általa képviselt üzenet megértése egyik feltételéül szabta: „az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem. Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok”(Jn 7,16-17).

A harmadik kérdés hitvallásos elkötelezettségünkre vonatkozik. Nincs általános, felekezetek feletti bibliaértelmezés. Az írásmagyarázó valamilyen hitközösséghez tartozik, és e közösség szolgálatában állva értelmezi az írásokat. Akkor járunk el helyesen, ha tisztázzuk magunkban, hogy mi az a hitvallásos elköteleződés, amit magunkkal hozunk, amikor kutatni kezdjük az írásokat. Megtörténhet, hogy a bibliai szöveg elmélyült tanulmányozása nyomán megváltozik a hitünk, de aki szégyelli hitvallását, és megpróbálja elrejteni azt, az nehezen birkózik meg a bibliai szöveggel.

Végül az utolsó kérdést, amit fel kell tennünk, hogy milyen világképet és ebből fakadóan milyen módszereket követünk. Az evangéliumi keresztények között gyakran előfordul, hogy szigorú ítéletet mondanak a régi korok keresztény tanítói fölött, akiket úgymond megrontottak napjaik filozófiai irányzatai, de ezek a kritikusok gyakran észre sem veszik, hogy öntudatlanul ők maguk is egy-egy jól körül határolható szellemi irányzat börtönében vannak. 

Általános hermeneutika:Az általános hermeneutika körébe tartoznak azok a témák, amit egy másik helyen hét egyszerű lépésnek neveztem. Ezek azért általános kérdések, mert bármilyen szöveget tanulmányozunk, követnünk kell őket. El kell olvasni a szöveget, meg kell vizsgálni történeti hátterét, irodalmi műfaját, mikró és makrószerkezetét. Azaz tanulmányozni kell a mondatokat, bekezdéseket, fejezeteket, és az egyre jobban táguló köröket.

Fel kell tárnunk a szöveg jelentését, tehát felelnünk kell a kérdésre, hogy miről is van itt szó?Aztán meg kell értenünk, hogy az, amiről a szöveg szól, milyen jelentőséggel bír itt is most, és végül alkalmaznunk kell az üzenetet. 

Az írásmagyarázat célja, hogy az üzenetet, amit kiemeltünk az ott és akkor írt bibliai szövegből, át tudjuk ültetni itt és most saját helyzetünkre. Van, aki ezt a folyamatot úgy fogalmazza meg, hogy az üzenetet kiemeljük az eredeti kontextusból, hogy új kontextusba állítsuk. Az általános hermeneutika e folyamat egyes állomásait vizsgálja.

Műfajelemzés:Köztudott, hogy a bibliai szöveg nem egységes: a Szentírásnak – a protestáns hit szerint – hatvanhat könyve van, és e könyvek másfélezer év alatt íródtak. Vannak egyszerzős művek (a próféták könyvei, az apostolok levelei), és vannak hosszabb-rövidebb szövegekből álló gyűjtemények (zsoltárok, példabeszédek). Az egyszerzős művek sem mindig egységesek, lehetnek bennük beszédgyűjtemények, látomások, személyes üzenetek, imák, énekek, és más irodalmi műfajok. Ezért a bibliaértelmezés összetett feladat: másként olvasunk egy levelet, mint egy verset; egy törvényt, mint egy példázatot. 

A műfajelemzés, mint a bibliai hermeneutika egyik fejezete azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy mi módon értelmezzük a bibliai szövegben található irodalmi műfajokat. Mi az elbeszélés, a költészet, a bölcsességirodalom, a prófécia, az evangélium, a levél és az apokaliptika, és hogyan közelítsük meg ezeket a szövegeket.  

Alkalmazott hermeneutika:Az írásmagyarázat során felhozott kincseket nem egyféleképpen hasznosítjuk. Az alkalmazott hermeneutika célja megvizsgálni az üzenet különböző alkalmazásainak módozatait. Olyan „szemüveget”veszünk fel ezzel, ami hozzásegít, hogy a célnak leginkább megfelelő optikával közeledjünk a bibliai szöveghez. Nézzünk néhány példát!

Megtörténhet, hogy szeretnénk megvizsgálni a törvény vagy hit általi megigazulás helyét Pál teológiájában. Ebben az esetben bibliai teológiai szempontok szerint kutatjuk az apostol leveleit. A bibliai teológia történeti tudomány, arról szól, hogy mit tanítottak Pál a felvetett kérdésről ott és akkor. Ezen a ponton nem merül fel a kérdés, hogy mit kell nekünk hinnünk a törvényről, vagy a hit általi megigazulásról, kutatásunk iránya történeti, nem normatív.

Ez történik akkor is, ha nemcsak egy szerző, hanem az Ó- vagy az Újszövetség egészének teológiai látását akarjuk összegezni. 

Lehet, hogy dogmatikai tanulmányt folytatunk az úrvacsoráról vagy Krisztus második eljöveteléről. Ebben az esetben már nemcsak az érdekel bennünket, hogy mit írtak e kérdésekről ott és akkor, hanem az is, hogy mit kell hinnünk itt és most az úrvacsoráról vagy Krisztus eljöveteléről. A dogmatika nem pusztán történeti ismeret, hanem egy normatív tudomány, ezért komolyan foglalkoztat majd bennünket a feltárt üzenet igazságtartalma. Mi az igazság az úrvacsora, vagy Krisztus második eljövetele kérdésében? Ahhoz, hogy válaszolhassunk e kérdésekre, az alkalmazott hermeneutikának egy másik formájára lesz szükségünk. Természetesen fel fogjuk használni a bibliai teológia eredményeit, de túl is lépünk azon.

Hasonlóan járunk el, amikor etikai döntések előtt állunk, és bibliai útmutatásra van szükségünk. Az etikai is normatív tudomány, ezért a bibliai szöveget arról fogom faggatni, hogy mit kell cselekedni, ha terhes lett valaki, pedig nem akart, ha a munka, a gazdasági helyzet, vagy a klímaváltozás szembesít bennünket kihívásokkal? Erkölcsi kérdés-e a kivándorlás, vagy mindenki maradjon ott, ahol született? Ha választ akarok kapni az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre, az alkalmazott hermeneutika segítségére van szükségem. 

Természetesen a prédikációra, bibliaórára, evangelizációra, de még a személy lelkigondozás egyes alkalmaira is úgy készülünk fel, hogy kutatjuk az írásokat. Ezek a kérdések is az alkalmazott hermeneutika körébe tartoznak. Hogy jutok el az üzenet felfedezésétől oda, hogy az üzenetet prédikálhatóvá tegyük? 

Az alkalmazott hermeneutika lényege, hogy megismerjük azokat az elveket és gyakorlatokat, melyek segítségével hidat építhetünk a bibliai szöveg, illetve az élet most felmerülő kérdései és kihívásai között.

A hermeneutika irodalma

Könyvtárnyi irodalom áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy megismerjük a bibliai hermeneutika múltját, jelenét és azokat az alapvető elveket, amit követhetünk az írások értelmezésében. Ebből csak annyit szeretnék bemutatni, ami (1) elérhető közelségben van hozzánk, (2) elég közérthető ahhoz, hogy bárki megérthesse és hasznosíthassa. Utalok majd olyan idegen nyelvű művekre is, melyek hasznosak lehetnek azoknak, akik beszélik ezeket a nyelveket, de elsősorban arra törekedtem, hogy azok is kielégítő ismerethez jussanak, akik anyanyelvünkön szeretnének tájékozódni a hermeneutikai kérdésekről.

A címek felsorolásán túl arra törekedtem, hogy röviden ismertessem és szakmailag értékeljem az egyes műveket, hogy az olvasónak ne kelljen megismételni azt az utat, amit én már végig jártam. 

Hermeneutikai tankönyvek, kézikönyvek:A legrészletesebb hermeneutikai kézikönyv egy amerikai tudós művének magyar fordítása: Grant R. Osborne (1942-2018): A hermeneutika spirálisa, Részletes bevezetés a bibliamagyarázathoz,Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, Budapest, 2001, 519 p. 

Először a spirálról szólok. Egyes írásmagyarázók önmagába visszatérő körnek tekintik a hermeneutikát. Osborne rámutatott, hogy a megértés nem önmagába visszatérő kör, hanem olyan spirál, ami a következőképpen működik: amikor kezünkbe vesszük a Bibliát, már rendelkezünk valamilyen előismerettel. Az értelmezés során ez az előismeret gazdagabb lesz, mert új ismeretekkel bővül. Amikor magasabb szintre jutottunk a szövegértelmezésében, akkor visszatérünk, hogy ellenőrizzük a kapott eredményt, és elvégezzük az esetleges korrekciót. Ha túl vagyunk a folyamatnak ezen a részén is, akkor kezdődik minden elölről. Így a megértésér folytatott küzdelem nem ördögi kör, hanem folyamatos haladás. 

Osborne nem érintette az első pontot, az igemagyarázó identitását és célját. Ehelyett a bevezető után azonnal rátért az általános hermeneutikára, majd a műfajismeretre, és végül részletesen szólt az alkalmazott hermeneutikáról. Egyenként megvizsgálta, a bibliai elbeszélés, a költészet, a bölcsesség, a prófécia, az apokaliptika, a példázat és a levél, mint műfaj értelmezésének szabályait. Tetemes rész, csaknem kétszáz oldal szól a bibliai teológia, a rendszeres teológia (dogmatika, etika), valamint a homiletika (a prédikáció készítés) hermeneutikai alapjaival. Nem állítom, hogy a könyv könnyű olvasmány, de aki veszi a fáradtságot, és megbirkózik vele, gazdag jutalmat kap.

Ha valaki kevesebb időt tud szánni erre, de mégis szeretne megbízható összképet kapni, annak egy rövidebb művet ajánlok. Ez az újszövetséges Gordon D. Fee és az ószövetséges Douglas Stuart könyve: Kétélű kard, A Biblia olvasása és értelmezése,Harmat Kiadó, Budapest, 1996, 270 p. Angolul mindkét szerző írt egy-egy tankönyvet az újszövetségi, illetve az ószövetségi írásmagyarázat módszereiről, de ezek a könyvek lelkipásztoroknak készültek, és feltételezik a görög és a héber nyelv ismeretét.^[2]A két szerző közösen írt és magyarra fordított művét azonban azok is haszonnal forgathatják, akik nem ismerik a Biblia eredeti nyelveit. 

A könyv tizenhárom fejezetben tárgyalja a bibliai hermeneutika legfontosabb kérdéseit: beszél arról, hogy miért kell magyaráznunk a Bibliát, milyen a jó fordítás, és aztán rátér a bibliai műfajok (levelek, elbeszélések, evangéliumok, példázatok, törvények, prófétai szövegek, zsoltárok, bölcsmondások, valamint az apokaliptikus szövegek értelmezésesére. Van a könyvben egy nagyon eredeti és sajátos fejezet, ami az Apostolok Cselekedeteiről szól, és azt vizsgálja, hogy valóban olyan minta volt-e az apostoli egyház, amit minden áron utánozni kell a mai egyházban? Fee és Stuart műve könnyebb olvasmány, mint Osborne kézikönyve, ezért a laikus hívek és igehirdetők nagyobb haszonnal olvashatják.

Csak az újszövetségi iratok értelmezésével foglalkozik Bolyki János: „Az újszövetségi írásmagyarázat elvei, módszerei és példái”című könyve (Kálvin Kiadó, Budapest, 1998, 173 p.) Ez a könyv a történetkritikai szemlélet jegyében született, a szerző sok évtizedes tanári pályafutása, valamint a jánosi iratok magyarázatában elért eredményei miatt azonban azok se kerüljék el, akikhez inkább a történeti grammatikai írásmagyarázat jelenti a követendő mintát.

Néhány angol nyelvű kézikönyvet szeretnék bemutatni azoknak, akik további ismeretekre törekszenek. Három szerző, két  újszövetséges William W. Klein és Craig Blomberg, valamint egy ószövetséges Robert L. Hubbard írt egy bevezetést, amit a Word Publishing adott ki. Intruduction to Biblical Interpretation, (Bevezetés a bibliaértelmezésbe), Word Publishing, Dallas, 1993, 518 p. A kiadó érdekessége, hogy náluk jelenik meg hatvan kötetben a világ legrészletesebb evangéliumi keresztény bibliai kommentár sorozata (Word Biblical Commentary). A kézikönyv öt részben és tizenegy fejezeteben tárgyalja a bibliai hermeneutika szinte összes jelentős kérdését: az első rész a bibliamagyarázat feladatát és célját mutatja be, a második a bibliamagyarázó személyiségével, a harmadik a hermeneutika általános kérdéseivel, a negyedik az ó- és az újszövetségi irodalmi műfajokkal, míg az ötödik az alkalmazott hermeneutika kérdéseivel foglalkozik. 

Kitűnő hermeneutikai kötetek jelennek meg a Kregel Academic kiadónál. Andreas Köstenberger, újszövetséges és Richard Patterson, ószövetséges írta az „Invitation to Biblical Interpretation, Exploring the Hermeneutical Triad of History, Literature and Theology”(Maghívás a Biblia értelmezésére, A hermeneutikai hármasság – történelem, irodalom és teológia – felfedezése) című tankönyvet (Kregel Academic, 2011, 896 p.) Ahogy a cím mutatja, ez a tankönyv arra készteti nemcsak a teológiai hallgatót, de az alapos bibliai műveltség megszerzésére törekvő laikusokat is, hogy három szempont szerint közeledjenek a bibliai szöveghez: először történetileg, ami egyet jelent a szöveg régészeti és kultúrtörténeti hátterének megismerésével. Aztán irodalmilag, ami kánontörténeti, műfaji és nyelvtani elemzést jelent, végül teológiailag, ami azt jelenti, hogy a kiválasztott szakaszt a bibliai teológia szélesebb összefüggésében értelmezzük. 

„Mivel a kereszténység történeti vallás, és mivel minden szöveg történetileg és kulturálisan beágyazott, elengedhetetlenül fontos, hogy az Írás értelmezését a szövegek történeti hátterének gondos elemzésére alapozzuk. Mivel a Szentírás irodalmi szöveg, az írásmagyarázó munkájának jelentős része a bibliai anyag irodalmi és nyelvészeti elemzéséből áll. És végül, miután a Szentírás nemcsak irodalmi alkotás, hanem Isten ihletett igéje és tévedhetetlen kinyilatkoztatása, az írásmagyarázat végső célja és értelme a szöveg teológiai mondanivalójának feltárása” (Invitation to Biblical Interpretation, 66. p). 

Egyetlen hiányossága van a könyvnek, ami fájdalmasan érint bennünket: az alapos elméleti fejtegetéseket nem követi gyakorlati alkalmazás. 

A gyakorlati alkalmazás szempontjából hasznosabb az a két könyvsorozat, ami szintén a Kregel Academic Kiadó adott ki, az egyik az ószövetségi (Handbook of Old Testament Exegesis), a másik az újszövetségi (Handbook of New Testament Exegesis)írások műfajcsoportjainak értelmezését mutatja be. A sorozat olyan teológiai hallgatóknak, és lelkipásztoroknak készült, akik rendelkeznek a bibliai nyelvek (héber, arám, görög) alapvető ismeretével. A szerzők azonban azokra is tekintettel voltak, akik csak fordítás alapján tudják kutatni az írásokat. Így a köteteket a laikus olvasók is hasznosíthatják.

Mielőtt felsorolnám az egyes köteteket, szeretném elmondani, hogy mind az ó- mind az újszövetségi sorozat egységes elvek szerint készült. Az ószövetségi szövegek értelmezését hat fejezetben mutatták be a szerzők: először szóltak az adott műfaj jellegzetességéről, majd egy összképet adtak a műfajról, aztán az értelmezésre való felkészülés folyamatát mutatták be, ezt követte a szövegértelmezés módszereinek bemutatása, aztán a szövegben rejlő üzenet hirdetésének módozatairól szóltak, majd végül egy-egy kiválasztott szövegrészleten keresztül a gyakorlatban is bemutatták a folyamatot. 

Az újszövetségi sorozat ettől annyiban tér el, hogy nyolc fejezetben szól a műfajokról, a történeti háttérről, az egyes könyvek fő témájáról, az értelmezés előkészítéséről (szövegkritika, fordítás), a kiválasztott szakasz elemzéséről, az üzenet átadásáról, valamint ennek kapcsán az exegézistől az expozícióhoz vezető útról. Végül minden kötetben van válogatott irodalomjegyzék, és tárgymutató.

Peter T. Vogt: Interpreting the Pentateuch,2009, 224 p. 

Robert B. Chisholm: Interpreting the Historical Books,2006, 232 p.

Edward M. Curtis: Interpreting the Wisdom Books, 2017, 208 p.

Mark D. Futato: Interpreting the Psalms,2007, 234 p.

Cary V. Smith: Interpreting the Prophetic Books,2014, 224 p

Richard A. Taylor: Interpreting Apocalyptic Literature, 2016, 208 p.

David Turner: Interpreting the Gospels and Acts, 2019, 368 p. 

John D. Harvey: Interpreting the Pauline Letters,2012, 224 p. 

Herbert W. Bateman: Interpreting General Letters, 2013, 320 p.

C. Marvin Pate: Interpreting the Revelation and Other Apocalyptic Literature,2016, 240 p. 

Végül szeretnék bemutatni egy két kötetből álló sorozatot, amit a hetednapi adventisták generálkonferenciájának bibliai kutatóintézetében adtak ki: George W. Reid (szerk.): Understanding Scripture, An Adventist Approach, (Az Írás megértése, adventista megközelítés), Biblical Research Institute, Silver Spring, 2005, 363 p. Tizenhét tanulmány az adventista hermeneutika köréből. E kötetből válogattam azoknak a tanulmányoknak egy részét, ami a „Hetednapi adventista bibliai hermeneutika”című könyvben jelent meg 2017-ben, az Adventista Teológiai Főiskola gondozásában. A sorozat második kötete: Gerhard Pfandl (szerk.): Interpreting Scripture, Biblical Questions and Answers,(Az írások értelmezése, Bibliai kérdések és válaszok), Biblical Research Institute, Silver Spring, 2010, 467 p. Ez a kötet olyan nehezen érthető bibliai szövegek magyarázatához ad eligazítást, melyek fontos szerepet töltenek be a hetednapi adventista bibliai gondolkodásban. 

Hermeneutikai szakkönyvek:Nem mehetünk el szó nélkül Fabinyi Tibor, evangélikus bölcsész, és irodalomtudós munkássága mellett, aki kiemelkedő figyelmet szentelt az irodalomtudomány és a bibliai hermeneutika érintkezési pontjainak. Fabinyi Tibor bevallotton sokan köszönhet Bolyki Jánosnak, aki nemcsak lektorként segítette munkáját, hanem az ő ötlete volt a Hermeneutikai Kutatóközpontlétrehozása, ahol az 1990-es évektől kezdve napjainkig csaknem negyven önálló füzetet és könyvet adtak ki a bibliai hermeneutika kérdéseiről.   Szinte lehetetlen kiemelni egyet is ezek közül anélkül, hogy ne lennénk igazságtalanok a többi füzet szerzőjével szemben. A sorozat keretében kiadott munkák mind nemzetközi, mind hazai szinten valóban a legjobbak. Mivel mindent nem mutathatok be, kérem az olvasót, ne vegye szentségtörésnek, ha mégis felhívom a figyelmet egy-egy füzetre, amit átlagon felülinek tartok. Ulrich Luz szerkesztésében jelent meg „A viszály könyve? Egy Biblia – sokféle értelmezés”című kiadvány (Hermeneutikai Füzetek 10, Hermeneutikai Kutatóközpont, Budapest,1996, 113 p), ami egy kerekasztal anyagát tartalmazza, ahol svájci írásmagyarázók vitáztak arról, hogyan értelmezzük az ötezer megvendégelését (Mk 6,30-44) a történetkritika, a fundamentalista, az evangélikál (nem fundamentalista evangéliumi keresztény), a feminista, a materialista és a mélylélektani írásmagyarázat elvei szerint.  

Egy másik kötet, amit jelentősnek tartok David L. Baker. Két szövetség, egy Biblia,Hermeneutikai Kutatóközpont, Harmat Kiadó, Budapest, 1998, 280 p. Az angol ószövetségi tudós arra a kérdésre keresi a választ ebben a könyvben, hogy a keresztény egyháznak szüksége van-e az Ószövetségre, és ha igen, hogyan? Az első részben bemutatja a két szövetség viszonyának alakulását az egyháztörténelemben, a második részben a problémát az Ószövetség felől, míg a harmadikban az Újszövetség felől közelíti meg, és végül a negyedik részben a kétféle megközelítés szintézisét készíti el.

Fabinyi Tibor: Szóra Bírni az Írást – Újra, Irodalomkritikai és teológiai irányzatok a Biblia értelmezésében, Nyolc tanulmány és vita,Hermeneutikai Füzetek 33, Hermeneutikai Kutatóközpont, Budapest, 2010, 151 p. Ez a füzet arról szól, hogy az irodalomtudomány eredményeit hogyan hasznosíthatjuk az írásmagyarázatban. Mintákat, paradigmákat állít fel, majd bemutatja ezek működését. Olyan kérdésekkel foglalkozik, hogy mi a kánonkritika, a retorika-kritika, az olvasóközpontú kritika, a narratív (elbeszélés) kritika, a posztmodern irodalomtudomány kedvenc fogalma, a dekonstrukció, valamint a hatástörténeti kutatás szerepe az írások értelmezésében. A kötetben elolvashatjuk Bolyki János, református és Cserháti Márta, evangélikus teológus reakcióit, és a szerző válaszait. 

Végül ebből a sorozatból kiemelném még Richard S. Briggs: „Bölcs bibliaolvasás, Hogyan vegyük komolyan az Írást?”című kötetét. (Hermeneutikai Füzetek 36, Hermeneutikai Kutatóközpont, Budapest, 2015, 210 p. A szerző olyan kérdésekkel foglalkozik, mint a Bibliai eltérő olvasatai, teológiai megközelítések (inspiráció, kánon, tekintély), valamint hermeneutikai nézőpontok (kinyilatkoztatás, cselekvés, átalakulás, bölcsességkeresés). Tizenkét elgondolkodtató fejezet arról, hogy Isten a Szentírásban nem tudósokká, hanem bölcsekké akar tenni.

Mindezek után szeretnék visszatérni Fabinyi Tibornak a témában kifejtett irodalmi tevékenységére, amit a hermeneutikai füzetektől függetlenül is jelentősnek tartok. Sajnos, eleddig csak az első kötete jelent meg a szerző „A keresztény hermeneutika kérdései és története”című művének, ami a modern szentíráskritika korát megelőző korszakot mutatja be. Fabinyi Tibor: A keresztény hermeneutika kérdései és története, I. A prekritikai korszak, az első századtól a reformáció koráig,Hermeneutikai Kutatóközpont, Budapest, 1998, 267 p. Ennek a könyvnek különleges értéket kölcsönöz a tény, hogy egy-egy példán keresztül mutatja be az egyházatyák, a középkori tanítók és a reformátorok írásmagyarázatának jellegzetességeit. 

Fabinyi Tibor foglalkozott a bibliai tipológia, azaz a bibliai előképek és beteljesedések természetével, amit a szentélyszolgálat és a zsidókhoz írt levél magyarázata szempontjából is fontosnak tartok. A szegedi egyetemen kiadott sorozata (Ikonológia és Műelemzés) után jelentős előrelépés legújabb kötet: Az eljövendő árnyékai, A figurális tipológiai olvasás,Károli Gáspár Református Egyetem és L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2016, 327 p. 

Római katolikus részről fel kell hívnom az olvasók figyelmét Dér Katalin munkásságára, aki az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen tanít – többek között – ókori irodalmat, és a Mária rádióban tart bibliai előadásokat. Az elmúlt években számos kötete jelent meg, amiben egyes hetednapi témákra is reflektálni szokott. Kifejezetten hermeneutikai kérdésekkel foglalkozó könyve, „A Biblia olvasása”,Kairosz Kiadó, Budapest, 2008, 351 p. A kötetben öt részben mutatja be a témát: először az értelmezés kereteiről, aztán a Biblián belüli értelmezésekről, a bibliai jelentéstanról, a bibliai beszéd logikájáról ír, végül néhány példán keresztül bemutatja a szöveg és az olvasás kérdéseit. Az itt leírtak szellemében érdekes olvasmány „A Jelenések könyve”(Kairosz Kiadó, Budapest, 2013, 394 p), „A zsoltárok misztériuma” (Kairosz Kiadó, Budapest, 2015, 400 p), „Az Édentől Bábelig, A bibliai őstörténet”(Kairosz Kiadó, Budapest, 2016, 343 p), valamint a „Próféciák a Messiásról”(Kairosz Kiadó, Budapest, 2018, 340. p), című könyveit. 

Alfred Kuen „Bibliatanulmányozás a gyakorlatban”című könyve egy francia és német nyelven megjelent munkafüzet adaptációja. A szerző a Svájcban található Emmaüs Bibliaiskola professzora, francia nyelven hallatlanul sok írása jelent meg, ami egy saját bibliafordítástól, az újszövetségi bevezetőkön át a nehezen érthető bibliai helyek magyarázatáról szóló könyvsorozatáig terjed. A Közép-afrikai Adventista Egyetemen tankönyvként használtuk „Hogyan értelmezzük a Bibliát”(Comment Interpreter la Bible,Édition Emmaüs, Saint-Légier, 1991, 321 p. című könyvét. 

Bibliaiskolai vezetők részére készült a Magyar Bibliatársulat kiadványa: Hans Ruedi Weber: Engem olvas a könyv, Bibliaiskolai vezetők kézikönyve,Kálvin Kiadó, Budapest, 2000, 98. p. 

A Keresztény Ismeretterjesztő Alapítvány gondozásában jelent meg egy két kötetből álló munka: „Érted is, amit olvasol?”címmel. Az első kezdőknek, a másodok haladóknak készült. A kezdőknek szóló kötet arról szól, hogyan nyissuk meg a Bibliát, ha megnyitottuk, hogyan figyeljük meg, értelmezzük, és végül hogyan alkalmazzuk? A haladóknak szóló kötet az elbeszélés, a beszéd, a szavak és a bibliai témák tanulmányozását mutatja be. 

---

^[1]John H. Hayes és Carl R. Holladay: Biblical Exegesis, A Beginner’s Handbook,Westminster Press, Philadelphia, 2007, 216 p. 

^[2]Gordon D. Fee: New Testament Egesesis, A Handbook for Students and Pastors,Westminster Press, Philadelphia, 1983, 154 p. Dourlas Stuart: Old Testament Exegesis, A Primer for Students and Pastors, 2. kiadás, Westminster Press, Philadelphia, 1984, 141 p.